Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-02-01 / 2. szám

még nagy segitségtekre lehetek.- Hová igyekszik, bátya?- Bécsbe.- Csak nem a királyhoz? - szólt közbe Pista- Hm. Meglehet, hogy éppen a királyhoz.- Mi hát akkor kegyelmeddel megyünk nagy örömmel. Mert mi is a királyhoz iparkodnánk Isten segitségével.- Kerüljétek a királyokat, gyerekek, - és a szemöldökeit összeráncsolta. - Mit akartok ti a királytól? A királyok többet vesznek el az emberektől, mint amennyit adnak nekik.- Nemes emberek akarunk lenni, ügy hallottuk, hogy azzá csak a király tehet meg bennünket.

Rozsomák János fölnevetett:- Hát azt hiszitek ti, hogy azt csak úgy osztogatják ott, mint Debrecenben a hurkát? Nagy dolgokat kell azért véghezvinni.- Hát iszen mi véghez is visszük, - kiáltotta Pista.

Az öreg úgy hahotázott, hogy a hasát is fognia kellett.- Bolond vagy, öcsém. Hiszen jó volna, ha a szegény embert odaeresztenék, ahol a nagy dolgokat csinálják.

Ilyen beszélgetés közt letelepedtek egy fa tövében s aludtak hajnalig. Reggelre útra indultak mind a hárman.

Útközben azt mondja Rozsomák János:- Adok én nektek egy jó tanácsot. Osszátok fel magatok között kétfelé a világot.- Hogy érti ezt, bátya?- Az első kérésztutnál váljatok kétfelé: az egyik menjen balra, a másik jobbra. Két tarlóntöb böngészni való kalasz van, mint egy tarlón. Itt egy kalászra vagytok kettenj két utón mindenik megtalálja a maga külön kalászát.- 16 -