Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-02-01 / 2. szám

Gondolkoztak ezen és helyben hagyták. Okos szavú ember ez a Rozsomák, hátha érdemes rá hallgatni.

Mikor a legelső keresztuthoz értek, a két testvér megölelte, megcsókolta egymást, azután kockát vetettek: ki megy Rozsomákkal Bécs felé? és ki megy balra Erdély felé? Ha a fölvetett tallérnak a Máriás fele van kivül, akkor Laci választ, ha belülre kerül, Pistáé az elhatározás joga.

Jó volt a Máriához szegődni, Mária lett felül.

Laci gondolkozott, talán mégis jobb volna a vidám Rozsomákkal utazni, mint egyedülj de a kutya, az ő fehér kutyája, előrefutott az erdélyi utón s mikor már messze volt, a hátulsó két Lábára állott és a két felemelt első lábával mintha integetett volna a gazdájának, hogy jöjjön utána,- No hát, Isten neki. Megyek a kutyám után. Isten veled kedves testvérem.- Akit az Isten előbb- A többi fogadalmaink is szentek legyenek,

Sürü könnyhullatással még egyszer összecsókolóztak, Rozsomák megsajnálta őket s maga is elkezdett könnyezni.- Ugyan ne okoskodjatok, ne érzékenyitsetek el. Menjünk együtt inkább mind a hárman. Hátha tudni fogok dolgot adni mind a kettőtöknek.- Nem, nem - végezte Pista.- Teljesen igaza volt kegyelmednek. Külön kell a szerencsét keresni.- Jól van, fiú - mondta Rozsomák s melegen

megrázta a Pista kezét, - benned sok szív van:megosztottad velem a nyulat s azt mondtad, nagy dolgokat szeretnél elkövetni. Jól jártál öcsém, hogy itt maradtál, mert ha az Isten is úgy akarja,olyan helyre viszlek, ahol nagy dolgokat csinálnak. Melyik volt az a hely, majd meglátjuk. /Folyt./- 17 -meKSQisit. fölkeresi a másikat.