Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-11-01 / 11-12. szám

Ä két kofóus4iált

irta Miksséth Kálmán

/5./ A fehér és a fekete kutya.

Egy vézna, himlöhelyes alak dugta be fejét a szobába:- Gyerünk, ifiasszonyka, mert nagy ut áll előttünk.- Mindjárt, mindjárt, Pizsera uram.

Ez volt a hires "szegények fuvarosa", Pizsera apó, aki bizonyos fogadás folytán jótékonyságból, ingyen fuvarozta az embereket - amikor kedve volt hozzá.

Két rossz macskalova volt. Bata és Fechke, a gubó diákok és a "botos diákok" rendesen ezen a két gebén tették az első kirándulást a Helikon felé, azzal t.i,, hogy régi időktől fogva szokásban volt a versfaragási mesterségben a jámbor állaton kezdeni az elmeköszörülóst.

Egy pár ilyen versezet mai napig is fennmaradt:

Pizsera bácsi Büszke Batája S a deli Fecske Harminc szem zabot Evett egy este.

Pizsera apó magánkivül lett dühében, ha egy ilyen verset elkiáltottak a háza előtt a "tizenhárom városban": "Ejnye, mordizom adta - kiabálta a "clamantes" /a. lármázok/ után - no, hogy kilenc kopókölyök marja a torkotokat".

Pizsera apó szállitotta Dobosékat Szegedre s most is zsörtölődött, hogy a lovak türelmetlenkednek odakünn. Pedig azoknak eszükbe sem jutott a türelmetlenség, nem ösmerték azok ezt az érzést, örültek szegények, hogy élnek. De Pizsera apó mindenféle nemes gerjedelmet látott szerető szemével a lovaiban, amelyekre büszke volt, mert mint dicsekedni szokott - több jót tettek már ezek, mint egy püspök.

A Pizsera sürgetésére csa'kugyan kifejtőzött a fiuk karjaiból Dobosné.- El ne felejtsetek. Gondoljatok rám - mondta fuldokló hangon s keresztülszaladt az udvaron a kocsihoz.

A fiuk utána futottak.

a. Oh anyánk! - kiáltotta Pista szívfacsaró hangon. - Ne hagyj el minket!-20-