Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-11-01 / 11-12. szám

lőttük, hogy a nagy cserkészek riadót is szoktak rendezni a táborban. Nagyon izgalmas lehet. Mi is vágyunk ilyen "igazi" cserkész élményekre. S mi történik? Nem fújnak elképzeléseink szerinti han­gos riadót, hanem szótlanul fölráznak bennünket az éjszaka sö­tétjében. Sietve öltözünk. Szerencsétlenség történt. Egy megsebesült kislánynak kell segítségére sietnünk. A mező szé­lén találjuk meg az ut melletti árokban. Csak csendes nyö­szörgése vezet nyomra. Be kell vallanom, hogy nem mutatunk feltűnő nagy bátorságot! Szívesebben hátra lépnénk, mint előre az ismeretlen sötétségbe... De nem féltünk volna, ha hamarabb elárulják, hogy ez volt az a vágyva-várt riadói Ezt azonban csak másnap tudjuk meg nem kis szégyenünkre. De nem baj! A közmondás azt tart­ja: "Más kárán tanul az okos!" Ha ilyen nagy okossággal nem is dicsekedhetünk, legalább a magunk kárán igyekszünk megta­nulni, hogy a cserkész a félelmet félretéve mindig kész mások megsegítésére. 44.sz.Boldog Agnes lcscs., Bécs. Cserkészbál Ausztráliában. Néhány héttel ezelőtt Ízléses mélynyomásu meghivékat kéz­besített a posta azok részére, akik valamilyen formában kap­csolatban állnak a 30.nz. Körösi Csorna Sándor cserkészcsapat­tal. Erről lehetett megtudni, hogy cserkész bál lesz és be­vételének egy része a Sydney-ben létesítendő magyar öregek otthonára fordítandó. Szeptember 21.-én este fél nyolctól kezdve egymás után álltak meg a gépkocsik a Merrickville-i Városháza előtt. A nagyterem ajtajánál néhány szmokingos zöld rendezői szallagos cserkész serénykedett. Volt dolguk elég. Néhány perccel 8 óra után a terem megtelt, illetve minden asztaltársaság együtt volt - számszerint 380 személy. Több személyt nem engedett be a rendezőség, mert az elgondolás az volt, hogy mindenki ké­nyelmesen táncolhasson, szórakozhasson. A terem egyik sarkában roskadásig megrakott asztalok szol. gálták a büffét, dicsérve a cserkészmamák áldozatkészségét. A másik oldalon hatalmas asztal, megrakva értékes tombolatár - gyakkal. Volt ott minden. Torontáli szőnyeg, kávézó asztal, bár szék, hanglemezek, csipke terítő. Volt még egy szép iga­zi tulipános láda is. Fel sem lehetne mindent sorolni. Elsőrangú zenekar gondoskodott arról, hogy megfelelő tánczene legyen. Mindenfelé csupa derűs, mosolygó arc. Ké­sőbb a zenekar elhallgatott, hogy a magyar egyetemisták tánc­-18-

Next

/
Oldalképek
Tartalom