Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Kedves KomámI

Leveledből nagy örömmel olvastam ki, bogy sit kaptál. Ez már derék dolog. Azt hiszem, nemsokára Te is azok közt leszel, akik szerint a legszebb spat a sielés (Vagy sizes, a fene tudja, hogy helyes!)

Ami pedig azt a kérésedet illeti, hogy vezesselek be némileg a sielés rejtelmeibe, en mindent elkövetek, ami csak tőlem telik. Mindazonáltal bajos dolog levélben sielést oktatni. Node mindegy, kezdjük el.

Nem azzal kezdem, amivel szeretnéd, sző sincs holmi magasfoku figurákról. Ezekhez mind jó felszerelés kell, erre pedig Neked kell gondot viselned. Első a léc. Ha nem ragaszkodsz ahhoz, hogy háztartástök aprófaszükségletét a Te sid fedezze,akkor tanácsos lesz jól beolajozni deszkáidat. Elég hosszadalmas művelet, mert lassan szív

ja be az olajat a fa, de megéri. Először is ellenállóbb lesz a törésnek, másodszor pedig nem fog elkorhadni, ami szintén meggondolásra méltó előny.

Kötést olyant használj, amiben legkönnyebb lábat törni. Nem azért, mintha a lábtörés a sielők első számú kötelessége, hogy ne mondjam "hókeresztsége" lenne, hanem azért, mert síelni viszont csak ebben a kötésben lehet.

No de most már gyerünk a hóra. Amig a válladon viszed a léceket, nincs velük semmi bajod. Kezesbárányként fekszenek a válladon, legfeljebb a kulcscsontodat masszírozzák meg kissé. Amint azonban letetted őket, egyszerre megváltoznak. Az első az lesz, hogy megpróbálnak elszakadni előled. Egyszerű csel, a védekezés még egyszerűbb. A lejtőre keresztben kell a léceket letenni. Általában csatolást és ehhez hasonló dolgokat, ha nincs sik hely, mindig a lejtőre derékszögben álló sivel végezz.

Ha már felcsatoltál, az lesz az érzésed, hogy soha ilyen meredek helyet nem láttál, a lejtő végén-lif_