Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

sok a fa, az az ember ottan épp az utadban áll, és hogy kár volt nem kibékülni a legjobb komáddal,akivel éppen tegnap vesztél össze. Ezekután Istennek ajánlod lelkedet és elindulsz.

Itt újabb meglepetések várnak rád. Talán azt hitted, hogy léceid megunták az okoskodást? Nemi Erről szó sincsen. Az egyik megindul jobbra, a másik természetesen balra fog tartani. Az még a jobbik eset, ha a ballábad indul balra, és a másik jobbra. Megpróbálhatsz ilyenkor szépen deszkáid lelkére beszélni, de ha nem sikerül, a leg erélyesebb rendszabályokhoz kell nyúlni. Neked kell őket párhuzamosan tartani. Amig ezt megtanulod, beletelik egy kis időbe. Ha ez már megy, akkor már általában nagy síelőnek számíthatod magadat.

Amig azonban ide eljutsz, néhányszor közelebbi összeköttetésbe kerülsz a hóval. Ez még nem baj, csak az a kellemetlen, hogy nem várhatod meg fekve, mig kitavaszodik. Vagyis fel kell kelned. Ez csak nem nagy dolog, hiszen millió és millió ember felkel, méghozzá minden reggel. Igen, de ezeknek a lába nincsen gordiusi csomóba kötve, a bot és néhány ruhadarab bevonásával. Itt a legjobban bevált módszer az, hogy sürgősen az égre emeled az egész komplexumot, és úgy igyekezel kihámozni közüle lábaidat. Ha mostmar párhuzamba hoztad lábaidat, akkor leteheted a hóra^ de ha fel akarsz kelni, akkor ajánlom, hogy a lejtőre merőlegesen tedd ezt.

Most már azt mondhatom, hogy mész már, de ki tudja, hol állsz meg? Illetve megállsz, csak sokkal gyakrabban, mint szeretnéd. Ez az első módja a megállásnak, amit nadrágféknek szokás nevezni.Általában nem használatos, mert bélyegzőnek Ítélik. Kezdőnek azonban utolsó kártyaként még mindig ott van.

Itt azonban abba kell hagynom az oktatást, egyrészt, mert úgy gondolom,ez Neked egyelőre elég(oz első kísérlet után ezt el is hiszed), másrészt, mert a szerkesztő bácsi már többször a feemre koppintott, hogy agyjam abba. Legközelebb folytatom. -Muki-3 5-