Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 9. szám

Egy kissé megborzongtam, amikor az eshetőségekre gondoltam. Ottó izgalmá­­*. Mereven néztünk arra a pontra amelyen Heininek fel kel­­lett tűnnie. Néhány másodpercig álltunk igy. Hirtelen villámgyorsan, mintha csak a földből nőtt volna ki, meglelent a magasban. Mereven kinyújtott karokkal állt. Merész Ívben röpült a domb fölött. Egy pillanatig úgy látszott, mintha a levegőben lógna, de aztán őrült Íróimban Ottó rémületében felorditott és megragad­ta a karomat.. Most újra talajt értek a sik, csattanva vágódtak neki a kemény hónak. Heini minden e­­rejével előrehajolt és nagy iramaal száguldott tovább a lejtőn. Merész kanyarral hirtelen megállt. Felülről Rudi lekiáltott» - harmincötS Ottó sápadtan, megdermedve állt. Én is éreztem, mint fut végig a hideg a hátamon.Hei­­nin a legcsekélyebb félelem se látszott. Meg­elégedetten nézte és méregette az ugró-távol - ságoli. Szeme ragyogott az örömtől, egész tes­te megnyúlt, melle kitágult a nagyszerű telje­sítmény öntudatától. Frissen, erőt sugározva állt előttünk. Bárcsak láthattak volna ezt az ugrást osz­tálytársaink? ez volt első gondolatom, meg is mondtam neki. Tiltakozó kézmozdulatot tett»- Akkor nem is ugrottam volna.. Hazafelé alig beszéltem, a nagyszerű élmény egészen lefoglalt.Gondolataim minduntalóin vissza-vissza tértek ra. Helni kétségen felül a legfinomabb és leg­merészebb fiú volt osztályunkban. Bátor volt minden téren} - nemcsak a hitért és tisztaságáért folytatott küzdelemben. Ismét az elhessegetett kérdés merült fel agyamban» honnan ez az üdeség és bátorság? Honnan e nyílt, derült kedély? Nem tehetnék-e én is szert ilyesmi­re? - Ehhez ugyan nincs szükségem misére és gyónásra, de e hegyi lakók jelleme kell, szükségem van a bátorságukra, a kemény akóiratukra! Saját utaimat kfell járnom, hűségesen, minden letérés nélkül és tekintet nélkül arra, hogy mit tesznek és mondanak mások... Otthon a néni levelet adott át, amely délután érkezett nevemre. Géppel volt megcímezve s igy nem tudtam meg az Írásból, hogy ki irta. Egyideig gondol­koztam, aztán felbontottam. Az aláírás Bemeré volt. Valami rossz érzés fo­gott el. Kedves Frici! Nagysietve Írok neked néhány sort? Mindenekelőtt minden jót az uj évben! Hogy érzed magad a "szent Tirolban"? Mindenesetre te is lelkesedel a hegyekért, a falvakért és a lakosságért* szokásokért, hazai rögért, s hasonló hülyeségért. Ismerem az egész fajtáját! A te szépséges unokabátyád, az az édeskés Heini, e­­gész leikével csüng ezeken. Remélem, erőt merített a hazai levegőből, mert az uj évben nem lesz valami könnyű dolga! Magunkhoz kell kaparintanunk! Nagyszerű terveim vannak! Ember, vigyázz magadra, nehogy te is kelepcébe kerülj és lobogó zászlókkal a szenteltvizesek táborába evezz! Mert tudod, az ilyesmi, mint a ragály, úgy ragad az emberre. Lélekben már látlak térdeiden csúszkálva, rózsafüzérrel a kezedben.. Micsoda fényes eset, mi? De félre a tréfával! Amit még mondani akarok, az az^ hogy az öcskösödet a mi szellemünkben befolyásold! Vakációban adódik erre bőven alkalom. Nagy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom