Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-09-01 / 9. szám
£uA& Jxíni, mini lánq-t&njqeArbcLc% Jaj de kedves fiútestvéreim! A papák köszörülik a pénztárcájukat, a fákon rügybeboronganak a méla, ámde hullé falevelek, a tanár urak zsebében nyiladozni kezdenek a ceruzát hegyező bicskák és a noteszek és Bikies Matyi már oda is ragadt a zöldre van a zöldre festett oskolakapúhoz.Tehát itt van az ősz, mint ezt többi nagynevű irnoktársammal már tavaly megénekeltem. És itt vagyok én.Lüké sejde Tóni, hogy heveny szeretettel förmedjem felétek a bölcs igét, szervusztok. Megy az idő és én is, egyre lovagolvást a Pegazusról elnevezett trójai falovon gyarapszom bölcseségben és égek a vágytól, hogy agyam dús tekervényeinek,áldásos nedűjét felétek borítsam. Am legyen. Ma a TŰZOLTÓ kűlönpróba anyagát fogom pokrócon forgatni (mint ezt finoman mondják). Mi a tűz, kedves fiútestvéreim, ugy-e ez az első kérdés. A tűz megfoghatatlan dolog,még a legnagyobb tudósok számára is. Mert vájjon próbáltál-e tüzes vasat fogni ó Armideches, vagy hogy is hívnak. A tűz olyan szó, melyet a legbölcsebb szónokok sem mernek szájukra venni. Mert vájjon nyaltál-e parazsat, Ciceró? A tűz megmérhetetlen valami még a legnagyobb mérnökök számára is. : tvagy mert-e colstokot dugni Stefan Sohn a Vezúv kráterébe? Ugy-e nem? Tehát mivel a tűz megfoghatatlan, megmérhetetlen és szájra vehetetlen valami, én sem válaszolok imént feltett kérdésemre, hanem tovább sikamlok szavaim mezején, mint nyalka őzike a sejtelmes csalibban. Hol lehet tűz? Mindenütt. Bár tudok egy esetet, amikor ez téves volt, az idei táborban esős napon tűz- vizet játszottunk. Guszti buzgón kereste az eldugott nadrággombotamely Csiri hajába volt elrejtve. Mikor végre Csiri fejéhez nyúlt, a többiek igy kiáltottak fels "TUzí" Ez pedig lehetetlen, mivel hogy előbbi állításomat módosítsam, ki kell jelentenem, hogy tűz a vízben nem található. Kivétel az alól a potrohos bácsi, aki igy kiált fel,ha a Balatonban netán kagylóra lép» Hujnye a büdös, hogy ég a lábam. Miután tudjuk, hogy mi a tűz, és hol található, álljunk vele szembe. E szembeállás kétféle lehet. Az ember áll és nézi a tüzet. Ez esetben vagy tűzoltó, vagy különpróbás cserkész, vagy bolond. Mi, különpróbás cserkészek, iparkodjunk a tüzet oltani mindenhol, ahol az szemünkbe ötlik.(Az igazat megvallva, még nem láttam olyan embert, akinek a szemében öt llk lett volna.5 Példaadásképpen elmondom az én főbb tűzeseteimet. Ad 1). Megyek az utcán s látom, hogy velem szemben egy bácsi jön, akinek kezében éktelen lánggal (láttatok már ékes lángot?) ég egy szál gyufa- Döbteet hatja, sót tizenhatja át szümet, (jaj, mi szép!), odarohanok s a félelemtől megtorpedo (avagy torpedó) bácsi kezéből határozottan kiütöm az egyre veszedelmesebben égő gyufagerendát. Mire a bácsi ad 1) olyan nyaklevest, hogy az eget látomásomban mélyhangú vonóshangszerré minősítem. Ad 2). Elmélkedő és cserkésztanokat gyűjtő utamról térek haza. Betoppanva a konyha ajtaján, leszedem arcomról a légyfogót s felpillantva észreveszem, hogy az ajtóval szemben álló karcsú és roskatag lábú bútordarab ajtaján ’tűz világol elő. "Ah, tűz van"Uvöltök s rosszat sejtve, lekapöm a bútordarabon álló tejjel telt fazekat. Mint a nagy iró, Én mondom, "ez igaz való s nem pedig faló", a bútordarab tettén máris kerek lyukon tör ki a láng. Reszketve öntöm a tejet a felfeltörő lángok közé, mire "elég a tűz, a tűz s felszáll a bűz, a bűz" s a sistergésre kirohan jő anyám. Ki-
