Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 9. szám

merülten várom, lehunyt pilulákkal a dicsérő szózatot. Anyám valóban hoz­zám lép, ad 2) maró gúnnyal telitett nyaklevest s nevemen szélit:- Te lüké - tötted a tejet a <5, de nem folytatom tovább, mert hangomat könnyek facsarják az emberi nem e nagy hálátlansága láttára. Mit kell szenvednem a cserkésztudományok - ért. De én csak buzdítalak benneteket, kövessetek a kitaposott utón, ne tö­rődjetek a hálátlanságokkal. Oltsatok el minden tüzet s meg is lesz érte a jutalmatok, hiszen az én módszeremre mondja közmondás: "Ma nekem, holnap neked" Ezzel be is fejezem mai előadáso­mat, melynek végén közlöm még veletek a legrégibb "tüz"-viccet. Egy római kérdezi a másikat: "Lapis ignis" (Kő tűz?) Mire a másik: "Jam caelum"(Már ég.) fuvallja. - miért ön­­spórherdbe? Egyik holland cserkész lapban, a "Dr. A.E. Hermans Post"-ban lapozgatva, figyelemreméltó rajzokat találtunk: - Milyen közlekedési jármüvekkel érkezik az amerikai cserkész a cserkészotthonhoz?- Tévedés ne essék; Dr. Herman vi­szont a B.S.A. "Scouting"-jából leste ki a rajzokat, melyeket a "Magyar Cser­kész" ime mindnyájunk épülésére leközöl: folyt. 8.old. elkezdték élni a rendszeres tábori é­­letet. Magukkal ragadták és ezáltal segítették a kisebbeket, kiknek bizony minden uj volt és a tábori élet ke­ménységét érezve talán egyeseknek a mama is eszükbe jutott. Megkezdődött a fürdés a néhány száz lépésnyire lévő tópart vadregényes sziklái között.Dél­után pedig számháború közben él­vezzük az erre a célra kiválóan alkal­mas, szinte meseszerűen szép erdei-he­gyi terepet, hol vizirózsákkal borí­tott tavacska, elhagyatott düledező "Tamás bátya kunyhója",meredek szikla­falak és áthatolhatatlan erdőrészletek között folyik a "vörösök és Kékek" á­­dáz küzdelme. A tábort az olasz szövetség által létesített kőoltár egészíti ki,hol na­ponta van alkalom Szent-Mise hallgatás­ra. Az_oltárral szemben helyezzük el 56-os hősök emlékét, egy 3 méter magas tölgyfakeresztet, címerrel és olasz nyelvű emléktáblával - az olasz cser­készvezetők kérésére maradandó kivi - telben. Ez az együttérző megnyilatko­zás nem csak a cserkésztestvéri érzés­ből fakadj hanem egyben a két nemzet egymás iránti, régi keletű rokonszenvét is bizonyltja. Ezt érezzük reggelen - ként is, amikor a nem messze táborozó olasz fiuk megjelennek a tábori szent­misén s zászlófelvonáskor velünk együtt tisztelegnek, hiszen az árbócon együtt lengeti az alpesi szél a magyar és o­­lasz lobogókat.-M.R.T.­- 13 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom