Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-03-01 / 3. szám

- No hallod - mondtam bosszankodva - honnan tudjam azt, hogy még ma sor kerül rá, és hogy ilyen bolondul bebiflázta. Ma este azonban szólni fogok neki.- Jó - szólt Bemer. - Ha azonban makrancoskodnék, alaposan fenyegesd meg! Megértetted? Ilyet nem tűr el az osztály! Rólam egyelőre ne szólj neki. A DIKISZ majd elintézi. Én most még háttérben maradok. Remélem tudod, hogy miért?!

Természetesen túlságosan is megértettem, miért nem avatkozik

bele.

Heinit nagyon sajnáltam, de kéjes örömet szerzett az a gondolat, hogy vergődve látom az egész osztállyal szemben.

Még aznap este, vacsora után szerencsét próbáltam. Ottó moziban volt, igy zavartalanul beszélgethettünk.- Heini, - kezdtem, - te nagy butaságot csináltál, amelyről azonban magad sem tudsz.

Heini letette a könyvet, az ágyra ült, és kíváncsian nézett rám:- Micsodá butaságot csináltam?

Elmondtam neki az osztályhatározatot, hogy a hittant nem tanuljuk. - Csendben végighallgatott és gondolkozott.- Dr. Schnitzler - szólalt meg végre - még könnyűvé is teszi nektek a hittant. Meg is értem, hogy nem tanultok. Hogy engem állított példaképnek, az magamnak sem tetszik. - De tudod mit? a hittant azért is tanulom! Mindig innsbrucki hittanáromra gondolok. Az volt ám a hittanár. Ha ő a mi osztályunkban csak egy órát tartana, ugyancsak a szájukat tátanák ezek a liberális alakok. Ezeknek fogalmuk sincs arról, hogy mi a vallási - Ilyen alakoktól nem engedem magam befolyásoltatni.- Heini, légy okos, - figyelmeztettem - különben bajba kerülsz. Az osztály nem fogja eltűrni, hogy szembeszállj velük!- De Frici, kérlek - mondotta kissé felindulva: ki Írhatja elő nekem, hogy mit tanuljak és mit ne tanuljak! Nevetséges! Utóvégre is senkinek semmi köze ahhoz amit csinálok!- No igen, igen... - válaszoltam - ott Innsbruckban azt csinálhattál, amit akartál, itt azonban meggyűlik a bajod a DIKISZ-szel, majd meglátod mi lesz akkori- Mi a csoda az a DIKISZ? - kérdezte Heini.- Nem hallottál róla?! - Ez a Diákok Középiskolás Szövetsége.

A klubból is tizen benne vannak.

Heini felnevetett. No majd meglátom, hogy olyan legények-e, mint a nevük mutatja, egyébként nem ijedek meg tőlük.

Ekkor már türelmetlen voltam.- Heini, ezekkel nem lehet tréfálni - mondottam ingerülten - nem kivánom, hogy a saját bőrödön tapasztald! Hidd el, legjobb, ha beadod a derekadat, ha éppen akarsz, tanulhatsz hittant, de ne mutasd az iskolában, hogy tudod.

Heini felugrott és kiabálva mondta:- En nem tűröm, hogy nekem valamit is előírjanak! Nem a jegyért

A tanár nem hitt a fülének«..