Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-01 / 3. szám
tanulok, de megmutatom a DIKISZ-nek, hogy nem törődöm vele, és nem ijedek meg tőle.- Tehát nem követed a tanácsomat?- Nem.- Jó. Csak óvni akartalak. Ne vedd tőlem zokon a figyelmeztetést. ín magam nem vagyok tagja a DIKISZ-nek, azért, ha bajod lesz belőle, nem tudok rajtad segiteni! Heini felém jött és rám nézett:- Nem veszem rossz néven a figyelmeztetést tőled Frici, de ne félj, nem egykönnyen bánnak el velem. + + + Másnap reggel Berner már várt rám az utcán, és kíváncsian érdeklődött, mit végeztem. „• l- Semmit, - mondottam. - nem enged semmit. Kemény tök ez a tiroli koponya. Bemer vállát vonogatta, és gúnyosan nevetett:- Jó étvágyat! Ennek azután lesz mit lenyelni... A következő hittanórán, amikor dr. Schnitzler bejött az osztályba, leült, felütötte a könyvét, és a szemüvege felett körülnézett.- Na, Moll, - szólalt meg, - mit tud az evangélium hitelességéről? Az egész osztály felfigyelt, izgatottan néztek Heinire. Valamennyien tudták, hogy figyelmeztettem. Ö mégis teljes nyugalommal, pontosan és kimerítően mondotta el a leckét.- Nagyon jó - szakította félbe a hittanár - jeles! Most látom csak mire lenne képes az osztály, ha nem volna annyira lusta. Alig fejeződött be a tanitás, a DIKISZ vezetője, Rutmeier Erik Heinihez lépett, feltűnően igyekezett felháborodását legyűrni.- Te, Moll, - és kihivó tekintettel mérte végig Heinit, - nem megmondta neked Eger, hogy nálunk senki sem tanulja a hittant? Heini nevetve nézett a sötét arcba:- Természetes, hogy megmondta, ha kivánod Írásban is elismerem.- Marhaság! - sziszegte Rutmeier, - csak azt mondom neked, ha mégegyszer ledarálod a beszajkózott leckét, akkor nem úszód meg szárazon, figyelmeztetlek! Heini nem nevetett többé. Arcvonásai megkeményedtek, mint a márvány, végigmérte ellenfelét. Szemei szikráztak, mint az acél, fenyegetően nézett akár az alpesi havasok. Nem mindennapi látvány volt, amint hallgatagon állott és méregette ellenfelét. - Rutmeier ehhez egyáltalán nem volt szokva. Gyáva gyűlölettel nézett Heinire, de azután remegő ajakkal fordult el tőle. Heini pedig nyugodtan, szó nélkül megfordult, és hazament. Három nappal később a hittanóra előtt Heini a helyén levelet talált. Géppel volt Írva, és le is volt ragasztva. Moll Henrik, VI. osztály. Heini a kezébe vette, és csodálkozva nézett körül, hogy mit jelentsen ez. Felnyitotta. Az osztályból mintha senki sem vette volna észre, pedig titokban valamennyien őt figyeltük. Mikor elolvasta, kissé elpirult, azután mégegyszer elolvasta, majd összegyűrte a le-16-
