Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-11-01 / 11. szám
csüggedve nem mernek, nem bírnak a porból, a sárból kiemelkedni... A kápolnában először állt fel a Szűz előtt a komoly, harcra kész kis csa pat. A litániát dr.Schnitzler mondotta. Tehát sikerült megvalósítani a havasok között íogamzott tervet. Állt a kongregáció, de a nehezebb rész csak most jött. A következő napon megszűnt a hallgatás: Heini vezetésével elmentek az igazgatóhoz és bejelentettek, hogy a hittanár engedélyével megalakult a kongre gacio, semmi nehézséget sem emelt, a hivatalos egyesületek közé bejegyezte <zi is. Futótűzként járt a hir osztályról-osztályra, hogy a feketék egyesületet alakítottak és az elnök a hatos Moll. Egy pillanat alatt vége volt a szírjeit nyugalomnak. A DIKISZ hihetetlenül felbőszült, de nyíltan nem mertek semmit se tenni, csak az dühítette őket, hogy későn szereztek róla tudomást, mert ha ide jébeh tudnak mindent, többet visszatarthattak volna ígéretekkel vagy fen, sietéssel a belépéstől, he most már késő. Rutmeier válóséggal tajtékzott a dühtől. "Kihívásról" beszélt, kutyának nevezte Heinit és az osztályban már indult i3 feléje, hogy megtorolja a "sértést". Heinl felállt a padban és nyugodtan várta. A kíváncsiskodók agy pili^nA alatt körülvették őket.- Ó, te hős, gratulálok az uj ájtatos vénasszony egyesülethez, melybe olyan sokan jelentkeztek. Valóban, egész vezér lett belőled.- Köszönöm, van még valami mondanivalód?- Gyáva kutya vagy, az osztály háta mögött dolgoztál! Pfuj! Heininek a vér az arcába szökött.- A kutyát visszavonod azonnal?!- Nem, vénasszony-vezér! nem vonom vissza. Gyáva kutya vagy! Heini legyűrte az indulatát, az osztályhoz fordult:- Kötelességem volt erről előbb nektek szólni? Aki úgy gondolja,hogy vétettem az osztály becsülete ellen, az emelje fel a kezét. Halálos csend lett a válasz, majd a DIKISZ négy-öt tagja félve felemelte a kezét, de ők is hamar lerántották.- Idenézz! Rutmeier, az osztály Ítél a becsületem felett és nem te,azért ajánlom neked, menj a dolgodra, mert baj lesz. Rutmeier dühösen nézett szét. Haragjának azonban nem volt értelme.- Te, gyáva kutya - ordította - pfuj! és Helni előtt a földre köpött. Heininek kidagadtak az erek a halántékán, keze remegett, úgy látszott , hogy egyetlen csapással leüti a sértegetőt. De még se. Az óriás ismét nyugodt lett.- Köszönöm - mondotta lekötelezőén - az én malmomra hajtod a vizet.- Bravó, Moll! - hallatszott Heini mögött. Mindenkit lenyűgözött Helni nyugalma. Rutmeier egy szót sem szólt, úgy ódalgott el, mint egy leforrázott eb. Iskola után hallhatta saját embereinek a szemrehányását ostoba viselkedése miatt. Az újabb támadás a kongregáció ellen nem késett sokáig. Amikor megtudták hogy Idegen páter a kongregáció vezetője, a DIKISZ felkereste a hittanárt.Moll az Iskola becsületén csorbát ütött azáltal, hogy nem a hittanárt kérte meg a kongregáció vezetőjének, hanem egy pátert, akinek semmi kapcsolata sincs az is kolaval. Színlelt sajnálkozásukat fejezték ki a sértés miatt, mely dr .Schnitzler személyét érte, és azon reményüknek adtak kifejezést, hogy a hittanár nem tűr ilyen visszás helyzetet az intézetben. A hittanár nem is sejtette, hogy voltaképen mit is akarnak. Nagyon meglepte a saját személye iránti figyelem és egész meghatódva mondott köszönetét.- Egyébként megnyugtatáatokra és örömömre - zárta he beszédjét - bizto- 15 -
