Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-11-01 / 11. szám

sithatlak benneteket, hogy már előzőleg tudtam a dologról, sőt én magam kér-, tem fel a pátert a vezetésre, mert - mint tudjátok - mar több kongregációt vezetek és nincs időm újabb egyesület vezetésére. Egyébként személyesen is ott voltam az első gyűlésen és nagyon tetszett nekem. Nem is mertem volna gondolni, hogy ebből a gimnáziumunkból annyian fognak jelentkezni. - Tehát még egyszer köszönöm figyelmeteket s jólesik látnom, hogy öreg hittanárotokat megbecsüli­tek. Itt is kudarcot vallottak és a tény maradt: a Mária-kongregáció áll és fejlődik. + + + Február második hetében, egy keddi napon, iskola után Bemer hozzám csat lakozott, hogy elkísérjen hazáig.- Vége a tervemnek! - mondotta - ezután meg sem alapitom az irodalmi kört, mert Moll biztosan nem jön el, úgyis elég munkát ad neki az egyesülete.- És mit kezdesz? Kis ideig gondolkozott, türelmetlenül rázta a fejét:- folyt. köv. -folyt. Mert Isten mindenkit egyénnek teremtett - olyannak, amilyen csak ö maga tud lenni és senki más - egyéniségében, külsőben, tulajdonságokban, természetben egyaránt! A világot soha nem a nyájemberek, a "Mindenkiolyan" lányok vitték tovább, hanem azok, akik mertek egyéniségek lenni - merték élni azt, amivel mások voltak, mint a többiek: a Sarolt fejedelemasszonyok, a Brunswick Terézek, a Teleki Blankák, a Florence Nightingale­­ok, akárki!- Phü - fújtam nagyon. Most aztán végre sikerült elmondanom mindent, ami erről ben­nem forrongott. Megköszöntem Icának, hogy meghallgatott -és köszönöm Nektek is Lányok! Nektek nem azért mondtam el, mintha Titeket is a nyájembe­rek közé sorolnálak - csak hát az ördög sohasem alszik! Apropos, rövid short! Éva kérdezte tőlem, hogy mi a véleményem a szűk nadrágról. Hát tudod, amikor először próbáltam erről véleményt alkotni, az jutott az eszembe, hogy valami­kor azt tanultam : "szép az, ami érdek nélkül tetszik". Ezen az alapon a szűk nadrág nem szép, mert nem érdek nélkül tetszik. Igazam van? Tehát, hogy befejezzem ezt a "hogy tetszik játékot", azt mondom: úgy tetszik a szűk nad - rág, ha valamivel bővebb! Úgy látom, ma nagyon belejöttem a beszédbe, mert még mindig van mondanivalóm. Ugyan­is az a pokoli ötletem támadt (ha igy kezdek egy mondatot, égnek áll a haja mindazoknak, aki­ket ismerek!), hogy csináljunk körkérdést, ti meg én, cserkészurfiáink között: milyennek képzelik el jövendő nejüket. (Őszintén megvallom, csupán a magunk hasznáért érdekel a vé - leményük. De ez magánügy, nem?). Szóval: vegyétek rá a fiukat, hogy röviden és velő sérv de Írják meg errevonatkozó véleményüket nekem az M. CS. szerkesztőségébe. Mikor ezt emlitettem, egyik bá'nk elénekelte nekem a "Várhatsz babám, elvárhatsz"kez­­detü nemesveretü éneket. De én ezt nem akarom elhinni. Annál ügyesebbek vagytok Ti, hogy rá ne tudjátok venni a fiukat, igaz ? ! Én pedig erősen hiszem, hogy sok érdekes dolgot fogunk még ebből kihámozni! Julikátok U. I. (Azt mondják, a nők utóirat nélkül nem tudnak levelet Írni !). Kedves Fiuk, az is irhát ám, aki nem a lányoktól, de személyesen innen az újságból értesült erről a hatlet ötletről! 16 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom