Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
A KÖLTŐ ES A VEREB Fagyasztó hideg vijjogott a szélben. Akkor még az Egyesült államokban sem fütött vonaton, vagy kényelmes gépjárműn utazott az ember. A vonat szánalmas őse, ilyen kutyanyuvasztó időben egyszerűen nem volt hajlandó elindulni. Igaz, hogy enyhébb időben sem nagyon tülekedtek az utasok, legtöbben jobban biztak a lovakban, mint a gőzt pöfékelő ördögmotolában. A városok között is nagyobb járóföldek voltak,mint mostan. A népek kényelmét szolgáló találmányok nagymesterei még nem születtek meg, vagy hátulgombolós nadrágot hordtak. Fedett hintóbán utazott, akinek pénze volt és lószőrpokrócokkal melengette átnyirkosodott testét. Mire besötétedett, a lovas jármüvekkel is fedél alá menekültek az utasok. A legmokányabb ló is prüszkölt fázós kinjában és ugyancsak emelgette patáit. Jótétlelkek az állatokat is fedél alá vonták. Kivételesen a házőrző ebeknek is jutott melegedés a takaréktűzhely alatt. Csak a bujdosó költőnek nem tellett útiköltségre, szállodára. Egymagában bandukolt lyukas cipőjében. Taipa alatt panaszosan csikorgóit a halotté dermedt föld. Szekér sem haladt arra,hogy felvegye puszta emberségből. Serényi Frigyes még a negyvennyolcas szabadságharc előtt vándorolt ki Amerikába.Nem vehetett részt a nagy küzdelemben. Kérvényét kutyába se vették a külügyminisztériumban. Pedijj a napi sajtó állandóan magasztalta a hőslelkü magyarokat, akik egymagukban küzdenek a zsarnokság ellen. Tehetetlen kinjában igy csak nyugtalan leikével röpdöshetett haza. Petőfitől, Tompától sem kapott többé levelet. Beborult Magyarország feiett. Világosnál fekete gyászlepel hulxott a Nemzetre. A győzedelmes harc fölött győzött a muszka cár túlereje. Megint két pogány között egy Hazáért pusztult a magyar. Durva csizmáik tapostéik az áldott magyar földet. Petőfi lángoló szivét orosz dárda járta át, tömegsirban poriadozott. Tompát, a virágregék szelidlelkü énekesét a szive ölte meg. A vaspatkót egykor eltörte roppant erejével, de a kérlelhetetlen halál nyakát nem tudta szétroppantani. - És mi lett a többiekkel? írnak, de lelkűkben a magyar temetők vigasztaihatatlansága komorlik. Mégis titokban, a szavak mögött vigasztalnak és ébresztgetik a haldokló reményt. Csak a bachhuszároknak és renegátoknak jq ma Magyarországon. Széchenyi Döbiingben emésztődik, viaskodik hatalmas szenemének roncsaival. Kossuth iánglelkü beszédeit is csak meghallgatják és lelkesen megtapsolják külföldön, de nem segitenek.Cssk szavak, és Ígéretek mindenütt! Kerényi Frigyes nem gondolt arra, hogy majd megveszi az Isten hidege. Érdes szenvedő testvéreire gondolt: az otthoniakra és az itteniekre. Azért is indult el Uj Budára msgyar szóra. Mert a bujdosók azóta egy egész falut benépesítettek és elnevezték Uj Budának. Dolgoznak, fát irtanak, gyárba járnak. Néha egymásnak lobbannak a gyökértelenség kínjaiban, hogy aztán annál hivebb kibéküléssel szeressék egymást. Keményen törik a testüket, és gyűjtik a centeket, hogy dollárokká fiadzon a verejtékük sója és ha üt az óra, az első hajóval hazamehessenek. Keserű, kiéiesedett vonásain mosoly futott át. - Ott van a kis Bencze Palkó. Alig látszik ki a földből mégis haza akar menni. Hiába született Amerikában, az édes jó szülőkből átluktető vér, a minden este imába foglalt szegény Magyarország huzza vissza a Duna Tisza tájra. Azt mondja a drága kis köiyök: Nagyon sokat akarok tanulni, épitész leszek, mert otthon építőkre lesz szükség, hogy a romok helyett uj országot építhessünk. így beszél ez a msgyar gyerek és a többi is. áldja meg az Isten azokat a jó magyar szülőket, akik hazamentegetik édes magzataikat a megfogyatkozott Nemzetnek. Mentében igy társalgóit magával. Foszlott felieghajtója alá kapdosott a szél és közben alaposan átszurkáita zörgő csontjait. A tegnapi bableves már nem melegítette belülről. Lassan az evés is fényűzés számba ment nála. Mert ő is rakosgatta a gyéren jövő centeket egy kis zacskóban hordta magánál. Már egy-két ezüst dollárt is fiadzott neki egy-egy újság, ahol versei megjelentek. Már a napi egyszeri étkezésnél is vigyázott, hogy tűi ne költekezzék. Makacsul gyűjtött, pedig érezte, sohasem 8
