Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
lesz annyi pénze, hogy hajóra szálihasson. Ezért is gyalogolt. Nem pocsékolhatta lovas járműre pénzecskéjét. Még megverné az Isten az ilyen pocsékolásért. Gondolatainak néha hangosan adott kifejezést. Még a madarak is bújtak valahol, olyan kihalt volt az országút. A szél egyre félelmetesebben viselkedett. Majd felkapta lesoványodott testét. Meggémberedett ujjai alig tudták összefogni a meilén harmonikázó, lukas köpönyeget. Foszlott atillája aiatt papirszeletekre irkáit verstöredékek lapultak, na meg a szent Biblia. A sovány papírra vetett égő gondolatok már nem tudták felmelegiteni. Teste a lábujjakkal kezdte el a zsibbadással jelentkező fagyási. Aztán a térdét rogyasztotta meg a dermedés. El is dőlt az országúton, éppen egy öreg, kifagyott fa aiatt. Lassan, alattomosan a nyakáig hatolt a fagy. Testét már alig fájlalta. Nem kinos halálnak nézett elébe, mert kiéhezett teste, szellemének végső lobbanása angyalokat idézett. Igen, angyalok muzsikáltak neki a magasságból. Lám, ők a három költő ismét együtt voltak az erdei laknál és versenyre keltek. A múzsa forró csókját érezte a homlokán. Hallotta Petőfi és Tompa lelkesedését. Látta magát, amint vállukon ül, fején a cserkoszoruval. Majd megnépesedett előtte az országút. Népe sűrűsödött köréje, hogy megvédjék a cudar hidegtől. Aztán Uj Buda apró kis házait latte, bujdosó véreit. Kinyiltak az ajtók. Bujdosó barátjai jöttek egyre közelebb és beolvadtak a hazai képbe. A szél, mint megannyi varázshegedü a legszebb magyar dalokat csókolta leikébe. Fönt a fán ebben a pillanatban hullott le egy megdermedt veréb és egyenesen a haldokló mellére koppant. A költő utolsó erőfeszítéssel, merevedő ujjakkal nyúlt a madár után. Hosszú kínlódással sikerült atillája aló gyömöszölni a tehetetlen kis Jószágot. Másnap reggel találtak a költő megfagyott tetemére. A jámbor fuvarosok kalapot levéve állták a hideget, mert a halott szív fölött ólt a veréb. KERTÉSZ LÁSZLÓ. BETLEHEMI KIRÁLYOK. József Attila. Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, Gyalog jöttünk, mert siettünk, Kis juhocska mondta - biztos Itt lakik a Jézus Krisztus. Mennyhárt király a nevem. Segits, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. ügy hallottuk, megszülettél, Szegények királya lettéi. Benéztünk hát kicsit hozzád, üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféie Földi király személye. Adjonisten Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, Fényes csizmánk is megrogyott, Hoztunk aranyat hat marékkai, Tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, Aki szerecsen király. Irul-piru! Mária, Mária, Boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át Alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, Jóéjszakát kivánok!
