Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Isten veled Polcsi bá ! Kerülő utakon kaptunk hirt arról, hogy Dr. Sztrilich Pál, az otthoni cserkészet szeretett Polcsi bá’-ja, múlt év novemberében Budapesten elhunyt. Poicsi bá* igen sokat tett a cserkészetért tóbbévti­­zedes cserkészvezetői működése során. Fogorvos, majd a buda­pesti egyetem fogászati klinikáján tanár volt polgári foglal­kozásában, de nyugodtan mondhatjuk Róla, hogy 0 elsősorban cserkész volt. Kitűnően értett a táborozás és a táoorvezetés minden csinjához-binjához, számtalan akadályversenyt, mozgó­tábort szervezett. Mint az "őrsvezetői könyvsorozat", "Tábo­rozási könyv" és "Gyakorlati őrsvezető" cimu köteteinek Írója nem csak a cserkésznevelés terén szerzett Kimagasló érdeme­ket, hanem világviszonylatban is kezdeményezője volt sok uj gondolatnak, módszernek, "üres perceiben" feltalálta ez úgy­nevezett "Magyar krinolin" cserkészjátékot és az ausztrál bu­merángot tökéletesítette keresztbumeránggá. Nagy mestere volt a iasszóvetésnek is. Nem hiába hivták a "leggyakorlatibb cserkészének. Úgyszólván a kezdet kezdetén ott találjuk a magyar cserkészet soraiban. Mint a 2 BKG."Kakas" őrsének ifjú tagja, 1914-ben bejarja a Magas Tátrát és 24 esztendővel később, amikor állami kitüntetése alkalmából felke­resték Nagy Sándor utcai hivatalában, első és taián számára legnagyobb élmé­nyéről igy nyilatkozott: "Úgy emlékszem, mintha ma történt volna. Pedig 191h~et irtunk és még nem volt világháború. Mozgótáborrai kezdődött, végigjártUK a Magas Tát­ra legszebb vidékeit és utána Breznóbánye mellett a jezsova patak völgyében táboroztunk. A három hét tele volt élménnyel, hangulattal, romantikával. A legelső nehézség. Kassán kellett vele megbirkóznunk. Este indultunk Budapestről és kora hajnalban értünk Rákóczi városába. Első éjjel va­súton, nem sokat alszik az ember, mi talán le sem hunytuk a szemünket. Persze álmosak is voltunk reggeli Különösen akkor vett erőt rajtunk, mikor a Dómban misét hallgattunk. Bizony le-lecsukódott a szemünk. De utóvégre micsoda dolog, hogy egy cserkész elaludjék a templomban. Elővettük cserkészbicskánkat és a bognyitó hegyével szurkáituk a combunkat, ha kisértett az álom. Őrsömben, a Kakas-őrsben nem is aludt el senki sémi Lábunk ugyan megteiiett piros pöttyök­kel, de ki törődik ilyesmivel, amikor az ember tudja, hogy néhány óra múlva qiár a hóboritotta Tátra ormai integetnek feléje..." Az első világháborút követő külföldi portyákon is résztvesz. 1925-ban ő vezeti a 2.BKG. eiső külföldi vizi mozgótáborát. Cserkészeivel vé­gig evez a Dunán a németországi Passau-tól Budapestig 10 nap alatt. 1927- ben megalakítja a HŐK.-öt, a Hárshegyi őrsvezetők Körét, és ezzel mérhetetlen ér­demeket szerez az őrsvezető kiképzés terén. Ezekben az években vállalja a moz­galom legfőbb gyakorlati irányítását, mint országos vezetőtiszt. 1937-től 194i­­ig, mint a "Magyar Cserkész" főszerkesztője munkálkodik. A háború után az egyre fokozódó politikai nyomás következté­­ben_visszavonul az aktiv vezetéstől és az 194ö-ban történt feloszlatást mege­lőző esztendőkben nyilvánosan egy Ízben sem szerepei. Tanári állásából elbo­­csájtják és mint fogorvos dolgozik tovább Budapesten.- 0 -Polcsi bá’l mi emigrációba szakadt magyar cserkészek sok tí­zezer otthon élő testvérünkkel, akik Téged életedben ismertek, megállunk emlé­ked előtt. Köszönjük mindazt, amit mozgalmunk érdekében tettél I Sokat tanul­tunk és tanulhatunk Tőled. Fogadjuk, hogy emlékedet híven megőrizzük I M.P. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom