Magyar Cserkész, 1960 (11. évfolyam, 6-12. szám)
1960-06-01 / 6. szám
A parancsnok ur folytatta.- Debrőy Józsi, a VI. törvényt! Józsi vérvörös lett.- Parancsnok ur észrevette?- A törvényt magyarázd, fiam! - szólt szelíden Előd ur.- Amikor a kis kutya befutott a pályára, elfeledtem a törvényt, hogy a cserkész Jó az állatokhoz, és szerettem volna kirúgni onnan. És amikor a parancsnok ur a legveszélyesebb pillanatban felvette a földről, hogy védés közben rá ne taposson, nem tudtam elfojtani egy haragos mozdulatot. Most... most másképpen látom. Én csak egy durva footballista hátvéd voltam, és a parancsnok ur volt az igazi cserkész. Inkább kapjunk gólt, mert azt vissza lehet adni, de miattunk egy kis állat ne szenvedjen. Néma csend követte a szavakat. A pillanat fontossága és a cserkész -eszme fenséges nagyszerűsége megfogta a fiukat. Hallgattak. És ebben a csendben megszólalt a parancsnok halkan, komolyan, és nagyon, nagyon melegen:- Drága, erős fiaim, ti ma úgy érzitek, úgy halljátok, olvassátok mindenütt, hogy tegnap világra szóló nagy dolgot tettetek, és ho^y ma ti vagytok a nemzet hősei. És itt, a cserkészotthon egyszerűen őszinte légkörében én azt mondom nektek: a technikai munkátok gyengébb volt, mint a legutóbbi trainingek akármelyikének a munkája; a liliomos cserkészlélek meg-megin^ott bennetek, hiszen a cserkésztörvényt lám, többször megsértettétek. Mégis erzem. hogy meg kell dicsérnem a csapatot, mert sziwel-lélekkel, fegyelmezetten es nagyon jól küzdött. Fiuk, jó munkát végeztetek! A szemek felragyogtak. Rudi átkacsintott Zsigáira: No, ugye, mégis?... A parancsnok folytatta:- Legnagyobb örömem nem a győzelem volt, mert annak komoly felkészülésünk után el kellett jönnie. A legigazibb diadal volt, amelyet a cserkész aratott bennetek a footballista felett: megéreztétek, hogy nem footballisták, hanem cserkészek vagytok, akik cserkeszmunkéira vonultatok á Stadionba. Utána elmentetek a templomba, a Jó munkát Istennek megköszönni. Én is ott voltam, és azt kértem imámban, hogy nagy sikerek, sok dicsőség után úgy kapjam vissza az én cserkészeimet, ahogyan elindítottam őket: egyszerűen, szerényen, derűs-mosolygó lélekkel, tapstól, dicsérettől meg nem kótyagosodott, tiszta szívvel és fejjel. És örülök lelkem mélyéből, hogy igy is történt. - Nézzétek, ez a tegnapi mérkőzés megindítója volt csak egy nagyarémyu győzelmi sorozatnak, amely hamarosan valóban világhírűvé fogja tenni a sólymok tizenegyét. Ma is, akkor is, mindig egy a fontos: hogy nem cserkészjelvényes footballlstéűc vagyunk, hanem Jó munkára vonuló footballozó cserkészi luk. így maradtok igazéin az én régi, derék sólyomfiaim. Amikor a gyűlés után elszéledtek a fiuk. úgy érezték, hogy most mélyebben} igazabban cserkeszek, mint eddig valaha. Péter, Józsi és Zsiga egy utcában laktak, együtt indultak el most is. Rongyos ruháju, kékszemü kislány jött velük szemben az utcán, rossz kócspárgán kócos, piszkos kis pulikutyát vezetve maga után. Boda Péter rámosolygott a kislányra, aki bizalommal nevetett Vissza rá. Debrőy Józsi az uzsonna kenyerét odavetette a kis puli elé, amely mohón falta, falta a ritkán kerülő jó falatot. Csak Zsiga nem adott semmit a kis leánynak, sem a kutyának: nem ért rá megállni. Mint a szélvész sietett haza, mert valami algebrai levezetést akart Jól megtanulni még ma este, gyorsan, gyorsan... Az otthonban a parancsnok ur egyedül maradt. Pejét tenyerébe támasztva gondolkodott sokáig. Ugyan mi lehetett a lelkében? VIII. A parancsnok urnák igaza volt, amikor a fehérvasáirnapi mérkőzést első láncszemnek mondotta diadalmas küzdelmek sorozatában. A magyar sporttársadal— mat felkavarta a kis diákok megdöbbentően nagyszerű szereplése, és miután a sólymok minden ünnepeltetést, bankettet, meghívásokat visszautasítottak, lega-17-Józsi uzsonna kenyerét a kis puli elé tette.
