Magyar Cserkész, 1960 (11. évfolyam, 6-12. szám)
1960-06-01 / 6. szám
lább játszani akarta őket látni mindenki. Egymást érték a mérkőzésre kihívások: az ország első professzionista csapatai versengve kérték a cserkészfiukkal való mérkőzést, ami természetesen anyagilag is jó üzletnek bizonyult számukra, hiszen soha nem látott tömegeket mozgatott meg az elemi erővel feltörő érdeklődés. A sólymok csaknem minden vasár- és ünnepnapja délutánját versenyek foglalták le, és Előd urnák valósággal harcolnia kellett, hogy az örsi akadályverseny és tavaszi szemle számára egy-egy napot biztosítson. Megváltoztatták a training-időket is: ezentúl minden szerdán tartottak csak egy komoly tréninget; /hétfői csapatgyülést megelőző játékoknál inkább az egyes fiuk játékán csiszolgatott. javítgatott Előd ur/, és valósággal training-számba mentek a vasárnapi mérkőzések is, mert most, hogy a fiuk technikai tudása elérte a legjobb professzionista csapatok nívóját, a psycho-football szemben olvasó titka mérhetetlen fölényt biztosított a sólymoknak. Valósággal játszottak az ellenfeleikkel: és Előd parancsnok bölcsen és következetesen vigyázott arra, hogy ez a nyilvánvaló fölény ne tegye őket könnyelművé és elbizakodottá, hanem a klubcsapatok - kai való mérkőzéseket igen ügyesen használta ki arra, hogy más és más játékmódom, vérmérsékletű és képességű csapatokkal állítva őket szembe, játékuk fegyelmezettségét, céltudatosságát és az osszjátékot rendszeresen tökéletesítse. Áldozócsütörtökön a magyar bajnokcsapattal, pünkösd vasárnapján a bajnoki tábla második helyezettjé - vei mérkőztek, és az elsőnek öt gólt, a másodiknak hetet rúgtak be. A parancsnok ur minden játék előtt viszszafogta kissé a vállalkozó kedvet, és mindig hangsúlyozta, hogy nem a sok gól, hanem a cserkészszerü, elegáns játék a fontos; és e téren a fiuk nem hagytak hátra kívánni valót. Két Ízben történt csak meg, hogy Előd ur szabadjára engedte a fiukat, és megengedte, hogy gólzáport zúdítsanak az ellenfél kapujaba. Az egyik alkalommal az ellenfél csapatkapitánya - becsmérlő, durva szavakkal szólt a cserkészekről, és csirkefogénak nevezett minden liliomjelvényes fiút; a másik csapat egyik csatára pedig az öltöző folyosóján, kvalifikálhatatlan szitkok kíséretében arcul csapta Rudit. aki a többiek után iramodva, a folyosó kanyarulatánál véletlenül nekiütközött. Előd parancsnok mindkét alkalommal kiadta a jelszót: "Játék helyett büntető expedíció} gólzáporral1" - Kapott is az előbbi csapat 24, a másik 31 $ólt a játék folyamán, és mindkét csapat kapusát félholtan vitték haza a pályáról. Mindenki láthatta, hogy a cserkészek nem tréfálnak, és nem engednek meg tréfát magukkal. A sólyom-együttes képe közben ismételten változott. Előd ur fokozatosan - belevonta a játékba az eddig tartalékban álló másodrendű játékosokat is, hogy minden helyre bármikor egyenrangú helyettest állíthasson. Erre szükség is volt, mert az év vége közeledtével az érettségiző nyolcadikosokat hetenként egyszer: hétfőn engedte csak be gyűlésre és tréningre a parancsnok, Így Boda Péter és Debrőy Józsi helyett más játszott a csapatban. Helyettesíteni kellett Bende Tibort is, aki első alapvizsgájára készült, és Barna Perit, aki most tette első orvosi szigorlatát. A tartalékok azonban nagyszerűen beváltakj a csapat nem gyengült észrevehetően. és ha gyengült volna is, mig Előd ur állt a kapuban, vereségtől nem kellett felni. Nevelődött közben az uj kapus is: a kitűnő humoru, mosolygós Gombás Dani, aki junius elején egy nagy mérkőzésen is bemutatkozott, és bravúrosan kivédett minden lövést, megvédvén kapuja érintetlenségét. Ha a sportkritikus szemével nézem a dolgot, a sólymok óriási fölényét három okban látom: 1. az Előd-féle pszicho-football lélektani törvényeken alapulójátékmódszerében, amelyet a fiuk csaknem a tökéletességig begyakoroltak már, úgy hogy állandóan ellenfeleik szemében keresve a gondolatot, /ez volt az az "érthetetlen emeltfejü játék"j amelyet a sportszakertők kivétel nélkül a cserkészinduló első sorának tisztán romantikus célzatú alkalmazásából magyaráztak/ valóban előre tudtak minden mozdulatot, amely közvetlen elkövetkezendő volt, s igy velük szemben nem volt meglepő va^y váratlan kombináció; - 2. az "abszolút kapus" njhijtotta feltétlen biztonság érzetében: "mi gólt nem kaphatunk, és egyetlem góllal megnyertük a játékot"; - igy nekik sohasem volt sürgős a góllövés, ők nem siettek, nem idegeskedtek és nem rontottak; minden játékuk olyan volt, mint egy magas színvonalú, művészi tréning; - és 3. a játéktechnikának Előd-féle újszerű kidolgozáséban, amely hajszálpontos leadásokon és lövéseken keresztül mindig arra vigyázott, hogy a fiuk feleslegesen sokat ne futkossanak és igy ne fárasszák magukat. A csatársor mindig a félvonal és az ellenséges kapu között állt vagy mozgott; a hátvédek ritkán mentek túl a saját 16-os vonalukon, a fedezetsor pedig a csatárok és hátvédek közötti távolság áthidalását, Áldozócsütörtökön a magyar bajnokcsapattal mérkőztek.-18-