Magyar Cserkész, 1958 (9. évfolyam, 5. szám)
958-05-01 / 5. szám
SEGÉDTISZT: Jól van Pista, örvendek. Nem szeretném, ha valami megzavarná a mulatságunkat. Mindjárt kezdődik a tánc. A vendégünk azonnal ideér. El ne feledjétek, amiket mondottam. Szereljetek gyorsan le és ha a kürt megszólal, akkor mindenki siessen óda, ahova a beosztása szól. /.-Vezényel:/Figyázzl Oszolj 1 /:A cserkészek lótnakfutnak, vizet isznak, botjaikat lerakják s egyesek a szinfal mögé mennek. A kürtöshöz:/ Jancsi, te pedig figyeld az utat s ha meglátod azt a léhütot,akkor gyújts rá a Generálmarschra. JANCSI /: ugrik és tiszteleg :/ : Parancsára Józsi bá. SEGÉDTISZT: /:a Il.sz.cserkészhes/ Karcsi... lépj csak oda a kapuhoz és fordítsd meg a táblát. /Megtörténik. A táblán ez áll: Háry János cserkészcsapat. - Háry feltűnik a háttérben.Ruházata: piros huszársapka, nyitott katonazubbony, civil nadrág csizmába huzva, vállán tarka tarisznya és kulacs,kezében nagy tarka csukott eserijyő. Piros orr, szögbajusz, makrapipa. Élénk léptekkel jobbról jön. A kürtös fuj, mire a tábor felkavarodik, a cserkészek vonalban újból felsorakoznak, a segédtiszt a jobbszárnyra áll, s mikor Háry beérkezik, tisztelgést vezényel:/ Vigyázz! Csapat, jobbra nézz! HÁRY: /:megáll, zavartan körülnéz, keresi, hogy kinek szól a tiszteletadás/ Adj Isten jó napot. Hát... hát... kérőm szeretettel... nincs itt valami hiba? Sok helyen kirúgtak mán,de illan szívesen még sehol sem fogadtak. Csak nem néköm szól ez a nagy parádé? SEGÉDTISZT: /vezényel/ Vi-gyázz! Pihenj!/Háryhoz./ De... de. Körülbelül igen. Főként, ha megmondaná urambátyám a tisztes nevét. HÁRY: A nevemet? Kérőm. Szivesen. Nagy név. Hirös név. Esméri azt minden oskolás gyermek. Mert akár hiszik az ifiurak, akár nem, én vagyok az a hires Infanteriszt Háry János közhuszár. SEGÉDTISZT: /:A csapathoz:/ Halljátok ezt fiuk7~Miféle szerencse. Kiáltsatok háromszoros huj-huj-hajrát a tpi kedves Háry bátyánk tiszteletére. /Megtörténik. Utána a Segédtiszt Há - ryhoz:/ Hopp! Álljunk csak meg egy szóra. Itt valami nem klappol, ügy hallottam, hogy Infanteriszt... Infanteriszt... hiszen ez azt jelenti, hogy gyalogos. Hát akkor hol itt azl^tzság? HÁRY: /.-méltatlankodva:/Gyalogos, gyalogos... mi van ezen csudálkozni való? Hiszen először mindenki gyalogos, csak aztán lesz belőle huszár. Hát lovon csak nem gyühet az ember világra?Na ugye? SEGÉDTISZT: Jó... jó. Hát ezt hagyjuk. De hogy leszünk az idővel? Hiszen az a nevezetes Háry János állitólag Ferenc császár idejében élt. HÁRY: Az lehet, de mégse jelent semmit. Mert tessék megjegyezni,hogy a» mig obsitos katona lesz, addig Háry János mindig volt, mindig van és mindig lesz. Segédtiszt: Na, ha igy vagyunk akkor csat kerüljön urambátyám beljebb. Hozzánk úgy jöhet, minthacsak haza jönne, mert tudja-e, hogy milyen csapat a mienk? HÁRY: Tudja a szösz. De majd megtudom, ha megmond ják. SEGÉDTISZT: Hát csak nézzen oda és olvassa el saját szemével. /: Rámutat a táblára és tagolva olvas :/ Háry János cserkészcsapat. HÁRY: Az ám. Na de ilyet. Ha nem látnám, még azt hinném, hogy hazugság. E mán döfi.Na erie mám iszunk egyet. /:Elő veszi kulacsát, páir cseppet a földre löttyint és odaki - málja a Segédtisztnek:/Igyék öcsemuram! SEGÉDTISZT .-Köszönöm. Nem kérek. Mi ezt nem kedveljük. Mi nem élünk alkohollal. HÁRY: /:Vonatatva:/ Mivel? Alkohollal? Hiszen nem alkohol van ebben,hanem sligovica. Szereti ezt minden igaz lélek. Én is szeretem, akár a kacsa a nokedlit,’sten áldja. /:Széttörli a bajuszát és iszik, majd krákogva megtör li a száját, elteszi a kulacsot, 8 közben fejével a cserkészek felé int:/ Na,hát aztán mit tudnak ezek a kis cselédek? SEGÉDTISZT: /:AZ ülőhelyükül szolgáló fatönkökre mutat:/ Foglaljon előbb helyet urambátyám. /:A fiuk felé:/ Üljetek le ti is fiuk. /:Két oldalt félkörben leülnek.:/ HÁRY: Köszönöm... köszönöm.Biz én mögfáradtam, mert messziről gyövök/LeüV SEGÉÉDTISZT: Hogy mit tudunk? Sok mindent. De mindenekelőtt urambátyámhősi tetteit, amint az Írva vagyon./: Rámutat az egyik kis cserkészre .-/Mond csak Gyuri, hogy is volt azzal a Napóleonnal? /:Acserkész felugrik, tiszteleg és szaval:/ AZ OBSITOS. Irta: Garay János "Hol volt, hol nem, bizonnyal már meg nem mondhatom, folytatás a 12.oldalon. 6
