Magyar Cserkész, 1958 (9. évfolyam, 5. szám)
958-05-01 / 5. szám
kétszázezer vitézzel jött ránk Napoleon. Mi tán mindössze százan, vagy kétszázan valánk, Kind nyalka szép huszárok, mind tűz és annyi láng." A furfangos diák itt szörnyet prüsszente rá, De Háry ö beszédét tovább is folytatá SEGÉDTISZT! /leinti/ Pszt... pszt. Elég. /Hámutat egy másik kisebb cserkészre, aki felugrik/ Sanyi most folytasd te. /Az tiszteleg és mondja/ "Hágám valék az első, ki közbe vágtaték, Hullott a francia, mint hull fü a jég A nap megállt fölöttünk bámulni a csodát. Kétszázezerét hogy vert meg kétszáz az angyalát." S ha hármat tapsolok mindjárt megjelennek. CSERKÉSZEK: /Tüsszentenek/ SEGÉDTISZT: /a fiukhoz/ Fiuk,csönd, /rájuk kacsint,majd Héryhoz/ Nahát ez igazán érdekes. S ha háromat tapsolna urambátyám , akkor itt is megjelennének? HÁRY: De meg ámJDe én azt nem teszem. SEGÉDTISZT: Nem-e? És aztán miért nem? HÁRY: Azért nem, mert ezek nem ollan közönséges kozákok, hanem ótott kozákok. Egyik-egyik meg van talán két öl is. /A cserkészekre mutat/ Még megijednének ezek a sarju legény kék. SEGÉDTISZT: Nahát, még ilyet sem hallottam. Aztán hogy megy az a tapso - lés? csak úgy közönségesen? És a diák ujonta szörnyet prüsszente rá, De Háry ő beszédét tovább is folytatá. SEGÉDTISZT: /gyorsan elhallgattat ja/ Pszt. Elég, ne firtassuk tovább.Tudnak ezek mindént.Hanem - most már mi szeretnénk urambáytámtól valami újat hallani. /lekicsinylő - leg/ Nagy Napoleon, Hát ki az a nagy Napoleon? A világháború... az igen. Arról beszéljen Háry uram valamit. A ma zűri mocsarakról légicsatákról és a többi. CSERKÉSZEK :Halkjuk... halljuk... /tapsolnak/ HÁRY: /felkél, hajlong, szerénykedve húzogatja a zubbonyát s szaval/ Amint hogy igazis. Ez még mind csak semmi, A mazuri tavak tudnának mesélni. Félmillió muszka fulladt bele egy nap Kétszerannyi pedig a világnak szaladt. Az öreg Hindenburg ásta meg a vermet, De kozákot bele huszárok tereltek. Talán százan voltak, mind régi cimborák, S a vezérük ki volt? Hát én, az angyalát I CSERKÉSZEK: /nagyot tüsszentenek. Háry rájuk néz, fejét csóválja, vállat von és folytatja/ A muszkából élve csupán kettő maradt Mivel a többiek kiitták a tavat. Hálából örökös szolgáimmá lettek, HÁRY: Hát persze. Csak igy-e./Hármat tapsol, mire nagy zaj támad a szinfalak mögött s megjelenik két kozáknak öltözött, falábon járó órioás. Fejükön magas süveg, hátukon puska, szakállasok marconák. A közönség előtt elkanyarodva Háry felé mennek , aki a zajra ijedten felugrik,esernyőjét vedekezően nyitogatja és láthatólag kereket szeretne oldani,de mégis megembere1 i magát. A fiuk felugranak, éljeneznek, tapsolnak./ HÁRY: /hangosan de inkább magának/ Hát ezek mifele sz« zetek?Jó lesz ré■ '■ sen lenni./Nézi a feléje kanyarodó óriásokat s hango an megjegyzi./ A zárgyélusát. /Érzi, hogy kelepcébe került, de nem tágit./ SEGÉDTISZT: /Háryhoz/ Na mi az urambátyám? Talán valami nem tetszik?Hát ez igazán jól sikerült. HÁRY: /fejét vakarja/ Jól... jól, dehát ezt mégsem igy akartam./Rámutat a óriásokra/ Kár volt fárasztani ezeket a szegény párákat. ÓRIÁSOK: /megállnak Háry előtt és sirl hangon megszólalnak/ Goszpodin pomiluj. Mit parancsolsz édes gazdánk? HÁRY: Hogy mit?Hát csak azt, hogy mennyetek vissza mielőbb, oda ahonnan gyüttetök. Csak be akartalak mutatni az ifiuraknak. /Kezével integet/ Dobri vecser, dobri vecser vojácl. ÓRIÁSOK: /siri hangon/ Dobri vecser goszpodin./és elvonulnak. A CSAPAT: /énekelve/ Braávó,braávó, bravisszimó. Braávo,braávo,bravisszimo, bravo, bravisszimó, bravo,braviszimó. 12
