Magyar Cserkész, 1956 (7. évfolyam, 1-2. szám)
1956-01-01 / 1. szám
kai. Nótákat és csatakiáltásokat cseréltünk ki egymással. Kiváncsi vagyok, ti mit szóltok az aláhhi maori / bennszülött/ csatakiáltáshoz: Kamaté, Kamaté! Kaora, Kaora! Kamaté, Kamaté! Kaora, Kaora! Tenei Te Tangato Puhuvhuvu Kana Nei, E Tiki, Mai Whaka, írni ti Te Ha Ar - Hupane, Ar - Hupane! Hupane! Kupane! Whiti Te Ra! Mindenesetre az én magyar fülemnek rettentő furcsán hangzott. S most bizonyára kiváncsiak vagytok rá, hogy mit jelent ez magyarul. Elárulom nektek, hogy a maori csatakiáltást épp olyan könnyű magyarra lefordítani,mint angolra vagy spanyolra fordítani azt, amit cseréhé felajánlottam az ujzélandiaknák: "ijhü - ühü, pem - pem! IJhü - ühü, pem - pem! Ihai-a-teremburáját-a-ráiát, C s un a j - a -1 e r e mb ur á j á t - a m ját!" Kern irom le az egészet,mert úgyis ismeritek. A regős csatakiáltást'á-Indiánok a Jamboreen iánlottam cserébe. Egészen belejöttem, annak ellenére, hogy egyedül voltam, s mikor azt ordítottam, hogy darabold! sarabold! kaszabold! a fickók elismerték, hogy a maori harcosok bizony csak szelíd pásztorok a magyar huszárokhoz képesti Az egyik tábori rendőr viszont odalépett s udvariasan megkérdezte: Are you mad at someone, Sir? /Dühős valakire, uram?/ Augusztus 27. Most azután fejeteteiére állt a tábor. Nem csoda, délután lesz a hivatalos záróünnepély s mindenki igyekszik barátait mégegyszer meglátogatni, hiányos jelvénygyinteményét kiegészíteni, megmaradt filmjeit' elfényképezni, no és megmaradt nénzét a cserkészboltban elkölteni. A skótok már táborukat bontják, a kis japánok csomagolnak,fentenlitett ujzélandi barátaim pedig árverést tartanak. Miután ugyanis tábori felszerelésüket nem szándékoznak hazavinni , személyi holmijuk kivételével mindent kiárusítanak. A tábori szállitóoszlop parancsnokságán lázas munka folyik. Most állitják össze a különböző kontingensek indulási menetrendjét, beállítják ma estére és holnapra a különvonatokat, autóbuszjcaravánokat, s többek között a repülőgépeket is.Ez a Jamboree ugyanis egyedülálló volt szállitás tekintetében.Háromezer résztvevő érkezett reülőgépen,igy például az ezer főnyi rancia csapat,s ugyanúgy térnek haza. Néhány adat a statisztikusok számára: Az amerikai és kanadai cserkészek gyűjtéséből ezer tengerentúli cserkész részvétele vált lehetővé. A táborozók összesen háromszáznegyvenezer üveg frissítőt fogyasztottak el. A kantinokban eladott 'virslik pedig egymásután-rakva nyolc kilométert tennének ki. Hogy a környéken lakó kanadai gyümölcstermelők hány mázsa szilvát és barackot küldtek be a táborba, azf nem sikerült megszámlálnom. A fatelepekről azonban kb. húsz vagon fa érkezett csapattábortüzek szamára. A magyar csapat teljesítményeiről külön tudósításban fogunk számot adni. Időnk már rövid. Három óra felé jár s a cserkészek lassan gyülekeznek a zánőünr.epélyre. Ezúttal nem csapatonként vonulnak fel, hanem ki-ki ahogy és akivel akar. Amott a cserkészbolt mellett most kanyarodik ki egy hosszú egysoros vonal, többszáz cserkész, különböző nemzetiségűek, jön egymás kezét fogva az aréna felé. A zaszlóárbocoknál már felálltak a kanadaiak, hogy amikor az ágyuk megdördülnek, lehúzzák a lobogókát, Most megdobbanja szívem. A főkapunál feltűnik az árvalányhajas magyar csapat. Szép sorban, lépést tartva menetelnek, elől a fiuk, mögöttük a lányok. lekanyarodnak a németek sötétszürke lapp sátrai felé, hogy visszaadják nekik a tisztelgő látogatást. Host újra feltűnnek a réten, kikanyarodnak a Rocky Mountain altábor főkapuján, s vonulnak az Aluette altálo
