Magyar Cserkész, 1956 (7. évfolyam, 1-2. szám)
1956-01-01 / 1. szám
bor felé, hogy két ottani Örsünket fel ve - gvék.Tán ot perc telik el s együttesén meg] el ennek a táborfőutlán 16 la hangját c s ap ja felém a szél: " Az a csillag a magyar csericeszcsapatnak a csillaga..." Ahogy jönnek felén,látom, hogy a Queen’s Parade-n összeölelkezve vonuló cserkészek mindenütt szétválnak v utat adnak a magyaroknak. Fényképezőgépek es filmfelvevőgépek kattognak. A St. Lawrence altáborból egy francia csapat kanyarodik ki, lépést lassítanak, hallom amint az őrsvezetők suttogva odaszólnák a parancsnoknak. A parancsnok álli-t, majd oszoli-t vezényel, a fiuk előkapkodjak fényképezőgépeiket s szaladnak a magyar lányok csanatafelé. A csapat bekanyarodik az arénába. Bentről már Sory tábornok, a cser-Sprv tábornok /bal/ és • a K.Cs.Sz. elnöke /jobb/. kész világiroda igazgatója beszédét közvetíti a hangszóró, ütana Lady Baden Powell lép a mikrofon elé, majd kettő, három, ....halkan számolok magamban, míg az aréna közepén égig csap a zai....tizennégy tizénöt ...most van "rally, magyarul a "nagy összefutás,' minden cserkész az emelvény felé szalad....huszonkilenc, harminc, harmincegy... S en koz - ben mászom felfelé a televíziós torony vaslétráján s negállak. Távc s övei nézem a lenn hullámzó tömeget, a zászlók lassan ereszkednek alá az árbocokon, cserkészek. akik soha nem látták egymást, most egymás nyakába borulnak, ezren és ezren kiáltják kórusban "au revoir! au revoir!" "so long! so long!" és "Auf wieder sehn! Auf Wiedersehn!" A mozsárágyuk már ötvenötnél tartanák, mellettem a kanadai rádióbemondó hangja elcsuklik s könnyeivel kü zködve próbálja a milliónyi hallgatóval megértetni mi is megy itt végbe, bn is könnyeimmel küzdőm, kert látom az árvalányhajas magyar csapatot,nem tizenncgye'zret, mint Gödöllőn, nem is négyszázát, mint Vogelenzangban,hanem csak százat, száz menekült magyar cserkészt, ahogy a hangosan kiáltó tömeg őket is magával sodorná., de ők ott áll nak szorosán egymásmelleit,• .egymásba karolva, s szájuk nem mozog. Ük nem vesznek részt a vidám kiabálásban, s a mögöttük álló lengyelek és litvánok sem. Mi nem osztozunk a szabad világ ifjúságának örömében, mig újra velünk nem lehetnek a Jamboreen otthoni testvéreink. Mi több vagyunk,mint cserkészek, lemzetiink katonái vagyunk. Az ágyuszó hatvanegynél megáll. Szivemre mázsás súly nehezedik.... verése mint Piákóczi nagy harangja... Két szemen sarkából két" könnycsepp indul lefelé, úgy éneklem magsaim "... Balsors akit régen tép, Hozz reá vig esztendőt.,." Császár 3de. 11
