Magyar Cserkész, 1956 (7. évfolyam, 1-2. szám)
1956-02-01 / 2. szám
/Megjegyzésre méltó, hogy a Magyar Cserkész Szövetség régi hagyományaihoz hűen vezetőképzéséoen ma is nagy súlyt helyez a minőségre. Általában a résztvevőknek alig fele kap csak képesítést. Ugyanezen idő alatt a jamboree résziág a következő teljesítményekre tekinthet vissza. Tizenhat főből álló különítményünk a kanadai francia katolikus cserkészszövetség keretében az Aluette altáoorban táborozott. Egy patakmeder szexén felállitott jelegzetes magyar táboruk, mesterien faragott kopjafákkal, gémeskuttal, mintegy 500 tárgyat raagábafoglaió cserkész és népművészeti kiállítással.rendkivul nagy népszerűségnek örvendett úgy a cserkészet,mint a látogatók körében. A csoport nagy siker el szerepelt különböző bemutatókon és tábortüzeken, úgy az arénában, mint az egyes altáborokban. A segédtáborból naponta ugyancsak tizenhat főnyi raj résén végiglátogatta a jamboree valamennyi aitáborát. A hatvan résztvevő nemzet közül egynek tábora sem kerülte el figyelmüket. E fiuk feladata volt, hogy lehetőleg minél több külföldi cserkésszel barátságot kössenek nemzeti és cserkészvonatkozásu ismereteiket kölcsönösen kicseréljék, s bár ez nem volt a hivatalos programon, r,yakran kicserélték jelvényeiket,nyakkendőiket, stb. Mint általában minaen világtáboron az árvalányhaj most is az egyik legfelkapottabb cseretárgynak bizonyult. Nagy keletje volt a himzett Hungária jelvénynek is. A baráti kézszoritásokon, jelvényeken s érvalányhajon kivul a magyar fiuk angol, francia, vagy spanyol nyelvű kiadványokat adtak át emlékül külföldi barátaiknak, melyek a vasfüggöny mögötti országok, elsősoroan Magyarország, helyzetét, az otthoni ifjúság problémáit s a meneKult magyar cserkészet célkitűzéseit ismertették. Feltűnő volt a külföldi cserkészvezetők körében azoknak nagy száma, akik 1955-ban Gödöllőn megfordultak s Magyarországra még mindig meleg barátsággal gonaolnak vissza. Számosán közülük ma magas tisztséget viselnek országuk cserkészéletében, érdeklődésüknek, segitőkészségüknek többek között azzal is tanujeiét adták, hogy a rádió hullámain át üzentek Magyarországra az ottani ifjúságnak. Egyébként a rádió, újságírók,sőt a televizió is gyakran közöltek helyszíni riportokat cserkészeinkről.Több Ízben készült hangfelvétel a jamboree kis magyar táborában, de még Weliandportban is a vezetőképző táborban,nemcsak helyi, hanem tengerentúli leadás is. A tábor leforgása aiatt öszszesen k7 esetben szerepeltek magyar cserkészek rádión sőt texevizión is. A környékbeli, kanadai és amerikai magyarság elsősorban e közvetítésekből értesült a magyar cserkészek .jelenlétéről. Uj és régi bevándoroltak ez utóbbiak gyakran nagy kosár gyümölccsel megrakodva, többszázan látogatták meg mindkét táborunkat. A záróunnepélyen ismét felvonult az összesített magyar csapat. Fényképészek és filmesek pergőtüzében énekszóval vonult végig a táoor főutcáján s a csapat minden tagja buszkén nézett fel a liliomos magyar zászlóra mely változatlanul hiraeti cserkészetünk és nemzetünk élniakarását. A jamboreet oezáró 61 ágyulővés után a magyar csapat lebontotta sátrait, hogy emlékekkel gazaagon megrakodva, a végzett jó munka tudatában induljon haza. Végül talán nem lesz érdektelen megjegyezni, hogy a xegaeszszeoDről jövő ma— gyár cserkészek 7oo mérföldet, Vagyis llkO kilométert autóztak, ho^y a megtett szállítások, illetve autóutak végösszege meghaladja a 5o.ooo mérföldet, azaz Ü8.000 kilométert. Ha az olvasó összehasonlítja e számokat a négy és ötezer kilométerekkel, amiket egj-egy magyar uamboreecsapat utazott, hogy Hollandiába vagy Angliába a viiágtáborokra eljusson,akkor tán .népet kap arról, hogy mire képes aa hivatása tudatában az emigrációs magyar cserkészet. Jó munkát! Cs.E. lo
