Magyar Cserkész, 1956 (7. évfolyam, 1-2. szám)
1956-02-01 / 2. szám
MAGYARSÁGISMERET Rovatvezető: dr. TÁRNÁ IMRE FARSANGI NÉPSZOKÁSOK. A népszokásainkban a tavasz közeledtét a farsangi népszokások jellik. A tél és tavasz évente megújuló küzdelme, mely mindig a tavasz győzelmével végződik, az óév temetésével kezdődik, s tetőpontját a farsanggal éri el. A tavasz mágikus előkészítésével már téli népszokásainkban találkozunk hiszen a sok terményekvarázslat már tavaszra vonatkozik. Téren termékenység nincs. Érdekes, hogy ez a hiedelem a pogány korból mai napig megmaradt a nép közt. Ismeretes az a szokás mindenki előtt, hogy a házasságokat farsangkor szokták kötni. A néphit bizonyos fokig szégyennek tar tóttá ha valaki "kimaradt a farsangból" azaz házasuló létére nem házasodott meg farsangkor, amikor arra az alkalmas idő van. A farsang előtt történik a téltemetés, vagy télkihordás. A telet jelképező bábot vagy elégetik, vagy vizbefojtják. Egyes kutatók ebből arra következtetnek,'hogy ez valami hajdani emberálaozatnak lehet a csökevényes maradványa. Ebből a szokásból sok helyen a farsang /Konc vajda/ és böjt /Cibere vajda/ versengése iett,mig más helyeken a böjt temetése. A böjt temetését leginkább a palóc vidékeken ismeretes kiszejárás tartotta fenn. Többfelé szokásos a oögőtemetés is, azaz a hangszerek tréfás eiföldelése. A farsang eredetileg a tavasz közeledtén érzett örömnek volt a kuituszszeru kifejezése. Azt vélték, hogy a aus étkezésselj lakomákkal a termeszetet is hasonló termékenységre birják. A farsangi népszokások eredeti izéből legtöbbet az ősi tulajdonságokat erősen megőrző csángók tartottak meg, ahol is a farsangvé^i mulatságot Szent István király napjának nevezik. Húshagyó kedden és hétfőn a fiatalság kimegy a mezőre, az eljövendő munka színhelyére, s akármekkora is legyen történetesen a hó, ott ropják a táncot. A tána kultikus értelméből legtöbbet a hétfaiusi csángók borica tánca, a moldvai csángók matahaiákjátéka, az erdélyi turkajárás, s egyéb farsangi alakoskodó szokások őrizték meg, melyeknek halvány viszfénye, eiszinteienedett, csókevénye a nagyvárosi álarcosbál. Göcsejben húshagyókor morzsolják a vetnivaió kukoricát. Máshol meg kenyeret sütnek, hogy nagyfeju káposzta nöjjön, vagy a fákat ütögetik meg főzőkanállal, hogy sokat teremjenek. A farsangvégi termékenységi varázslatok mennyiségben^ változatosságban vetekszenek a karácsonyi szokásokkal. A farsangi házasodási "szokás " ellen vétőket Különféle, néha vaskos szokások közt büntetik meg. így pl. a farsangi tuskóhuzásj mikor a bekormozottképii legények tőkét húznak maguk után, s az utjukbakerűlő leányokat, asszonyokat a kezükben tartott vesszővel, mely a termékenység jelképe, megutögetik, mig a tuskót valamely,a szokás ellen vétő kapujában hagyják. Fornoson /Bereg au/, a kongózás igy történik: farsang utolsó estéjén a legények a lányos házak elé vonulnak,s ott kongóval, ostorral, s minden féle más szerszámmal fuitépő lármát csapnak majd ezt kiabáljak: "Húshagyó, Húshagyó, lányokat itthagyó!", de a lány sem marad adós a felelettel:"Rönköt emelj, mért nem házasodtál meg?" De a házasojástól húzódozó legény sem marad szárazon: "Árpakenyér, zaökenyér,aért .aractál vénlegény?" bzép falusi népszokás a fonóbajárás. A faiusi asszony maga fonja,szövi és saját szövésű vásznából készíti’ a fehérneműket stb. Ha egy hosszú téli estén megyünk az utcán, egyszerre csak vig nótaszóüti meg a fülünket. Az egyik házból jön, hová épp most lép be egy öreg néni hóna alatt cifra rokolyával. Beosonunkmi is mellette. Bent azután barátságosaob idő van. A szoba tele van öreg nénikkel, lányokkal, legényekkel sőt még egy pár öreg bácsi is guooaszt a oubos Kemence mellett. Pompás a hangulat. A lányok és legények dalolnak, pereg az orsó, zörög a rokka. Az öregek mélázva hallgatják a fiatalok nótáit és közbe ők is visszagondolnak elmúlt fiatalságukra. Most elhal a nóta. A szomszéd Nagy Gergő bácsi művésziesen nagyot pők a földre, megigazítja szájáoan a pipaszárat és elkezdi mesélni a legújabb újsághíreket oiy vérfai^yasztóan, hogy a fiatal lányok háta aegborzao a félelemtől. Node ennek is vége egyszer. Jóst nyiiik az ajtó. Ki lép be, hát a Petri cigány. Reszket mindene szegénynek,maja kiesik a rozoga hegedűje a hóna alól. Nem baj! Nemsokára megmelegszik, akkor aztán elő az ócska negedu. Fölcsendiil újra a nóta... Itj töltik el a falusiak a noszszu téli estéket egyszerű, ne szép szórakozással. 11
