Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1955-03-01 / 3. szám
dulói /karácsonyi/ újjászületése. Ünnepük azt a nagy égi jelenetet} hogy az elerőtlenedő téli napot pályájának állatkörén a Csodaszarvas / a naptári Bak csillagképe/ a Tiamat ködanyó szörnyetegeitől megmenti s ismét emelkedni kezdő pályájának elején ujgászületni segiti. Ha a többi európai népek hasonló szokásait tanulmányozzuk, kiderült ,hogr a szokást a rómaiak keleti tartományainak vazallusai hozták Itáliába s onnan került hozzájuk. Kis-Ázsia keleti határa Babilon lévén, nem keli további forrás után kutatnunk. De felmerül igy egy nagy kérdés. Tekinthetjük-e azok után,hogy hasonló szokás más népednél is van, speciális magyar tulajdonnak? Az idevágó bizonyitékok suiyosak. A máig is fennmaradt teljes szövegű regős énekben nyoma van annak, hogy a nép - a keresztény hithez alakitottan ugyan - de a téli napfordulati szokásokat utánozta. Még nagyobb bizonyiték, hogy a csodaszarvas áldáshozó szerepét nemcsak az Árpádkori krónikák, hanem a keleti eredetű pogánykori mondáink is jól ismerik. Tehát őseink már a keleten lé#ó őshazában vették át ezeket a dolgokat és hozták magukkal ide. A karácsonyi regölés sokkal általánosabb volt a múltban, minima. Hét tai Gáspár Írja 1552-ben:"A mi Urunk Jézus Krisztusnak születése napja után következik a regölő hét. A sok duska italnak, a sok regélésnek nincsen semmi vége." Az 1626-os gyulafehérvári és 1642-es lőcsei kalendárium a vizkereszt utáni két hétfő napját "regelő hétfő"nek nevezi, ami nem egyéb az ónaptári karácsonyhétfőjénél. A XVI szd-ban tehát már csak a karácsonykor koledáló /kolduló/ énekmondókat nevezték regösöknek, de korábban az Árpádok és Anjuk alatt szerepük nem korlátozódott ilyen rövid időszakra, mert ekkor a királyi udvarok mulattatói közt is vannác "regös" nevuek. Egy 134-7-i oklevél meg is mondja, hogy a királyi mulattatókat magyarul "regus", azaz regösnek nevezik. Minazonáltal a regős dolgokat ma is félhomály és misztikum lebegi körül minden felderités és szómagyarazat ellenére is. A tudományos okfejtésnél jobban meg lehet közelíteni a lényeget szivvel és ösztönös megérzéssel,melyből ujabbkori nagyjaink közül különösen Adynak adatott jokora rész. De akár értjük, akár érezzük, a regölés sajátosan magyar hagyomány, s kötelességünk hogy ápoljuk és szeressük és tegyünk meg,mindent, hogy ne merüljön el a mai világ olvasztokohojában, mely nincs megértéssel semmi iránt, ami ósdi, aminek értéke pénzzel nem mérhető. Ápoljuk továbbra is hagyományainkat , hogy utódaink ajkán is felcsendüljön: "Hej regő, rejtem!" MIKES Egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zugásat, Egyedül, egyedül A bujdosók közül, Nagy Törökországba!: Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugovó Hákoczi nagy lelke, az eget csapkodó Tenger haragjában! Peregnek a fákról az őszi levelek, Kit erre, kit arra kergetnek a szelek S más vidékre száll a Csevegő madárka Nagy Törökországból: Hát én merre menjek, hátén merre szálljak Melyik szögletében a széles világnak Idegen hazámból? Zágon felé mutat egy halovány csillag, Hol a bércek fején hókorona csillog S a bércek aljában Tavaszi pompában Virágok feselnek... Erdély felé mutat, hol minden virágon Tarka pillangóként első ifjúságom Emléki repkednek! Ahlmért nem szállhatok hazád szülőföldem Mikor minden bokrod régi ismerősöm! Mért vagy szolgaságban, Gyászos rabigában, Oly hosszú időkig!? Ha feléd fordulok, lelkem visszatartja Az édes szabadság bűvös-bájos karja, Vissza mind a sirig. Itt eszem kenyerét a török császárnak, Ablakomra titkos poroszlók nem járnak Éjjeli setétben Hallgatni beszédem Beárulás végett... Magános fa vagyok, melyre villám szakad Melyet vihar tördel,de legalább szabad Levegővel élhet. 8 egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zúgását Egyedül, egyedül A bujdosok közül, Nagy Törökországban, Körülöttem lebeg sírjában nyugovó Rákóczi nagy lelke, az eget csapkodó Tenger haragjában. Lévay József 15
