Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1955-03-01 / 3. szám
600 ÉVES MOGYORÖFA Ahány cserkészt csak útja Diósgyőrbe vezetett, egyik sem mulasztotta el,hogy a "hatszáz éves" mogyorófát meg ne nézze. A várrom közelében, regényes környezetben pompázott a hatalmas mogyorófa. Lombsátra majdnem teljesen beborította az udvart. 1930 táján aztán kezdett betegeskedni a faóriés. Levélzete megfogyatko -zott, terjedelmes ágai sorvadtak. Az erdészek mindent elkövettek, hogy a veszni indult gyönyörű fát megmentsék. Minden fáradozás hiábavaló volt, egy szélroham kidöntötte a halott óriást. Szép monda szól a fa ültetéséről, amit tábortűz mellett szivesen meghallgat minden cserkész. Ifagy Lajos király fényes udvartartásával gyakran mulatozott Diósgyőr váréban. Égymést érték ilyenkor a ragyogó ünnepségek. A király nem sajnálta a pénzt és a fáradtságot, hogy kellemesebb és boldogabb időtöltést nyújtson kedves leányának, Mária királykisasszonynak. A kis királykisasszony kedves társra talált a király egyik apródjában. A várkert legvirágosabb,iegvadregényesebb helyén szokott találkozni a két fiatal. Egy alkalommal a királykisaszszony a szokott időnél hamarabb ment erre a helyre. Letelepedett a pázsitra és nézte a dongó méhecskéket, tarka pici pillangókat, amelyek virégrólvirágra röpködtek. Nézelődése közben egészen elbágyadt és pillái álomra csukódtak. Azt álmodta, hogy a kis apród fehér paripán közeledik feléje. Boldogan integetett neki már messziről. Elébe szaladt és hangos kacagással ugrott a nyakába. Erre aztán hirtelen fel is ébredt. De - borzalmak borzalma - menynyire más kép tárult szeme elé. A rémület torkára forrasztotta a sikoltást, hangtalan rettegéssel látta közeledni a végső pusztulást: egy megvadult bölénybika rohant az erdő felől éppen abba az irányba, ahol a királykisasszony volt. Nem volt közelben senki sem, aki segithetett volna. Mér olyan közel rohant a böszült állat, hogy láthatta a bozontos nyakába lőtt nyílvesszőt, amely nem ütött rajta halálos sebet, de annál jobban megvaditotta. A legveszedelmesebb pillanatban,mint a kiráiykisasszony éLe tének megmentője, ott termett az apród. Egy mogyoróvesszőt forgatott a kezében, amikor szinte kővé meredten észrevette a veszedelmet. Gondolkozásra ideje sem maradt.Pillanatok alatt tennie kellett valamit. De mit tegyen? Szinte akaratlanul emelte fel karját és a mogyoróvesszővel a bölény szeme közé sújtott. A bölény megtorpant s ezt a pillanatot az apród nem szalasztotta el, hanem kirántotta kardját és markolEfeig döfte a bölény szügyébe. A szivén szúrt bölénybika csak egyet vonaglott és összerogyott. Piros vére patakokban ömlött a földre. A királykisasszony remegve mondott köszönetét élete megmentőjének. Majd fogta a mogyoróvesszőt és beleszurta ott a földbe, ahol álltak. Hadd tudja meg máskor is, hogy hol mentette meg az apród az életét. Mikor a királykisasszony másnap kiment a kertbe ugyanarra a helyre, ahol az életmentés történt, a csodálattól alig tudott hová lenni. A mogyoróvessző egy éjszakán gyönyörű szép mogyorófává nőtt meg. Büszke sudár mogyorófa hirdette az életmentő emlékezetet. És azután hatszáz esztendeig élt a mogyorófa ott a diósgyőri vár közelében. Eddig szól a monda, amit a néphitt szőtt a hatalmas mogyorófa köré. Amikor azonban a kidőlt fatörzset szétfurészelték az évgyűrűkből megállapították, hogy legfeljebb 120 esztendős volt. Minden bizonnyal a hat évszázadnyi életkor nem ennek az egy mogyorófának az életkora, hanem a vár körül hat évszázad óta tenyészett mogyorófa. Dr.Fölföldy Sándor. SZERENCSÉS FICKÓ Egy állványozó munkásnak hatalmas fagerenda esik a fejére.- No, magának is buta szerencséje van - mondja neki a mérnök.- Miért?- kérdezi nyögve a munkás.- Képzelje el, ha ez a gerenda vasból van. Iá
