Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-04-01 / 4. szám
TÁBORI KARCOLATOK Végre elérkezett február 20., melyről már annyit álmod oztunk.Könynyedén gördült ki a kék iskolai autóbusz, 2Ó táborozni induló,csillogószemü, izgatott cserkészlánnyal. Táborunk Braziliának_egyik legszebb helyén,Campos de Jordaö-ban volt,a Descansopolison. Megérkezés után első dolgunk az volt, hogy kirakjuk csomagjainkat, és berendezkedjünk. Az élmén. ek sorra jöttek. Mindjárt az első percekben,mig a harmadik égben úsztam a szabad elet gyönyörűségeitől, arra jajdultam fel, hogy a kalapáccsal nagyot ütöttem az ujjamra a szög helyett. Ez volt a kezdet. Teljesítményeimet az utolsó tábortűznél tetőztem be, amikor fát nyeltem, igaz, hogy nem mutatványszámként.Ekkor valóban ideje volt már abbahagyni a tábort,mert ezutánmárcsak a tüznyelés következhetett volna. Egyéb megfigyelések is arra engedtek következtetni, hogy nyelő hajlamaink veszedelmes méretekben bontakoztak ki. Az első nap alig ettünk valamit, pedig dugevésekről szó sem lehetett, mert a parancsnokság gondosan elkobozta a hazai tartalékokat. Be néhány nap múlva, leszámítva néhány javíthatatlan " vonalörzőt " ,• farkasétvággyal rohem tűk meg az asztalokat. Az utolsó napok egyikén két cserkészleány a misézőpappal réggé lire volt hivatalos. Megérkezésük után a parancsnok aggódva érdeklődött, hogy gondoltak-e legalább az illendőségre is, ha már vendégségben voltak? Válaszuk megnyugtató volts- Oh, hogyne. Nagyon keveset ettem, - szólalt meg az egyik.Mindöszsze 4 vajaskenyeret, 3 mézeskalácsot,a tésztákból kettőt-kettőt és ittam meg 3 csésze kávét. Elég szerény voltam,ugye? Igaz, hogy éhes is vagyok még. Ezek a teljesítmények valóban elmaradnak a "hazai" rekordok mellett, melyet emlékezetem szerint 13párvirstlivel és 8 csésze kávéval tart két hősnő. A cserkésztáborokból elmaradhatatlan a számháború. Kilométereket gyalogoltunk néha, hogy jó terepet keressünk hadszíntérnek. Egyszer azután találtunk is olyant, hogy még Napoleon is megirigyelte volna. Volt ott minden: erdő, domb, rét, mocsár, patak. Remekeltünk. Csak amikor vége volt, vettük észre, hogy olyan piszkosak lettünk, hogy a tulajdon Édesanyánk sem ismert volna meg bennünket. Amikor kikecmeregtünk a mocsárból, jöttünk rá, hogy cipőnk is elmaradt valahol. Órákba került, mig visszanyertük emberi formánkat. De ez mind semmi. Csak el ne ver szitettük volna a játékot. Egyik este parancsnok ur a tábortűznél kijelentette, hogy fél tizkor teljes cseníet kér. Mivel háromszor is elismételte ezt a parancsot, eszünkbe sem jutott, hogy meg merjük szegni. Egy ideig még törtem ugyan a fejem, hogy miért is volt ilyen kegyetlen a parancsnok ur, de aztán én is elaludtam. Egyszeresek fültépő fütyülés ébresztett fel legszebb álmomból: tátá-ti. Gyülekező. Miért van ilyen korán az ébresztő, hiszen még koromsötét van? Majd nyakamat szegve ugrottam le az emeletes ágyról. Rohantam a folyosóra, ahol rajvezetőm teljes diszben lejtett fel-alá, kétségbeesetten - fújva a vészes sipjelet. Akkor jutott eszembe a rejtélyes fél tiz. Ez éjjeli riadó lesz. Rohantam a szobákba, ahol a kicsinyek persze még nem tértek magukhoz és éppen azon alkudoztak őrsvezető jükkel, hogy ma nem mennek reggeli tornára, mert még nagyon álmosak. Lassan életet tudtunk azért beléjük is verni. Felsorakoztunk és megkaptuk a morze-parancsot; melyben az állt, hogy: táborunk népsze»rü és közszeretetben álló élelmezési biztosát a caboclo-k - brazil parasztok - elrabolták. Mentsük meg őt. :Akkor eszünkbe sem jutott, hogy ugyancsak meggyűlt volna szegény caboclok baja az elrabolt atlétával./ Villanylámpákkal, számokkal és mentőtáskával felszerelve, elindultunk a szerencsétlenül járt megmentésére. Miután sikerrel átvágtunk az ellenséges zónákon,reménykedve ballagtunk tovább, hogy most mír csak ráakadunk. Egyszercsak még a vér is meghűlt ereinkben. A kicsinyek rémülten kapaszkodtak belém. Az elrablott jajkiáltását hallottuk valahonnét: segiiitség - segiiitség. Rohantunk a színhelyre. Nagynehezen megtaláltuk az áldozatot, egy magas partordalon, ahová elég körülményes volt felkaptatnunk a sötétben. Szerencsére meg tudta mondani a baját: jaj, eltörött a karom,jaj, a gyomrom. A karon még esik tudtunk segíteni. Be mit csináljunk a mérgezéssel? Valaki szappanos vizet ajánlott g omormosás céljából. bár vizünk sem volt, de szegény elrablott annyira megijedt az esetleges alkalmazástól, hogy jobbnak 9
