Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-12-01 / 12. szám
KARÁCSONYI TÖRTÉNET ÜGY CSERKESZTISZT II.VILÁGHÁBORÚS NAPLuJaBuL. Az égő házak közül puskaropogás ,gépfegyverkattogas es motorzugás vegyül bele a tűz sistergő sustorgő tombolásába. Harckocsik robognak előre és tűnnek el a füsttakaró mögött. Gépfegyvereik megszakításokkal ontják a tüzet. Most páncéltörő bukkan ki és tüzelőállásba helyezkedik a legközelebbi utca torkolatában. Gyors és határozott mozdulattal dolgoznak a kezelők. A füstfüggöny homályán át szeliemszeriien egybeolvad az alakjuk, opálos lesz mozgásuk, mintha évszázadok ködéből bukkantak volna elő. Szűnik a harcizaj. A páncéltörő tüzelőállást változtat egy sarokkal odább. Újabb harckocsik nyomulnak előre; hozzájuk tapadva, kézigránátot szorongató rohamraj húzódik. A honvédek arca kormos és a küzdelem verejtéke világos barázdákat szánt fekete képükön. Olyanok, mint a sírjukból feltámadt, megbámult, régi halottak, akiknek arcán végigcsurog a feltámadást adó égi eső. A fegyverek ropogása és a lövedékek robbantsa lassan kivonul a faluból és távolodik. Csak a falu lángol tovább. Az elbújt lakosság előmerészkedik - Isten tudja honnan - és oltani kezdi a tüzet. Hideg volna különben, de itt az égő házak között nem érződik. Sűrűbben nyomul a gyalogság is be a faluba.Nagyrészük parancsot kap, hogy oltsa a tüzet. A fiuknak nem kell sok biztatás. Vödrök, csákányok, lapátok kerülnek elő és megkezdődik újra a harc, de most már nem az emberrel, hanem a megvadult tűzzel, mely olyan hatalmasnak képzeli magát, hogy az eget meri ostromolni óriasi lángokkal. ~ No végre! - sóhajtok megkönnyebbülve és megtorlóm izzadt homlokom.- Sikerült, hál’ Istennek! -mondják baj társaim is, miközben végighuzzák tenyerüket verejtékben fürdő, olajos, kormos arcukon. Nevethetnékem volna, ha nem lennénk itt, - olyan maszatosak. Mintha egyenesen a pokolból érkeztek volna ide': fekete ördögfiak. De nem nevetek, csak a biztonság érzete hatalmasodik el rajtam. Sikerült megjavítanunk sérült harckocsink hernyótalpát. Lövést kaptunk s le kellett' állanunk: nem vehettünk részt a további küzdelemben. Ez a munka sokkal rosszabb volt, mint az igazi harc. Túl vagyunk raj ta. Éppen indulni akarunk a többiek után, mikor rádióparancsot kapunk.hogy a község északi szegélyét biztosítsuk, az esetleges oldalozó támadástól. Az éjtszakát itt töltjük a faluban. Hirtelen elönt a meleg. Most eszmélek valójában rá, hogy milyen nap is van ma! Mindjárt közlöm többi bajtársaimmal is:- Fiuk! Ebben a faluban töltjük karácsony éjtszakáját! Mintha a kicsi Jézus kezecskéjével játékosan a szivünkre ütött volna, megmerevedtünk a xádöbbenéstől egy pillanatra.- Valóban! Itt a karácsony!-mondogatjuk egymásnak, mintha örömteli, világraszóló nagy újságot közölnénk.- Hát gyerünk! Harckocsink elfoglalja helyét a falu szélén, hóval betemetett kerités védelme mögött. Előttünk behavazott földek. Jobbra elől csatárláncban vonuló gyalogság és tüzelő harckocsik. Hátunk mögött égő házak tompitják a hideg marcangolását. Olyan errefelé a tél, mint haragos medve s dühében az emberi csontok velejét is szeretné kiszívni. Kutatom a láthatárt. Sehol semmi, csak jobbra törnek előre csapataink. A fiuk hóval mosakodnak. Az arcuk egyszeriben megváltozik: kicsattanó, piros szinben eg. Kedvük arcuk elevenségével vetekedik. Elfelejtettük már a mai nap fárasztó halálos küzdelmeit, el, hogy lövést kaptunk, el az összes szenvedést, csak karácsony estéjére gondolunk. Valamennyiünk lelkében ott él az akarás: ma mindenképpen ünnepelni fogunk! ügy látszik: sikerülni fog. Lassan ereszkedik reánk a szürkület, mint egy jótékony álom. De nem gondolunk az alvasra. A rádiós-Jóska - es én őrködünk. Lovász Pista fenyőfát szerzett valahonnan. 0 tudja, honnan. Azt mondja: csak innen a szomszédos, második ház udvarából. Högtön ássa is le a hóba, a páncélos közelében. i»iár nem vagyunk egyedül. Gyalofos honvédek lepik el a környéket és uzódnak be az epen maradt házakba.Néhány gyermek és asszony is előmerészkedik; egyre bátrabban szemlélik a szokatlan faültetést. Serénykedünk. Több honvéd is csat lakozik hozzánk. Szabadabban mozoghatunk, mert előretolt őrszemeket állított ki a gyalogság. A szürkület sötétséggé változik át. de azért lehet látni. Világit ahó, a tűz és a fénylő csillagsereg. Ünnepélyesen, égfeié ágaskodva, 5
