Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7-8. szám
ban főtisztiéi: Wachtendonk ezredes, a Deutschmeister-zászlóalj, Maltzan alezredes, a dán segédcsapat és Giordani kapitány, a Visconti vértesek századparancsnoka a Szakolcára való visszavonulás mellett törtek lándzsát, Ritschán nagy nehezen beleegyezik tervükbe és este 11 órakor egy menetoszlopba fejlődve, a legnagyobb csendben elhagyják a tábort, anélkül azonban, hogy feldéri tőket küldenének előre az éjszaka sötét leplébe burkolt ezernyi kelepcét rejthető szorosba. Az elővédet Giordani kapitány képezte száztiz lovasával. A felriasztott sereg hangtalanul furakodott előre a vaknomályban, mögöttük vöröslőén világítottak a leplezésül égve hagyott tábortüzek. Bántatlanul elérik a hágó szorosát,de itt a meredek, számtalan akadállyal bővelkedő terepen nagyon meglassudik menetük. A második csoport végére beosztott zászlóaljban csupa gyakorlatlan fiatal újonc van, akik esetlenek, botlanak a nehéz felszerelés súlya alatt, és minduntalan elszakadnak a csoport zömétől. Ritschán felderítés hiján nem is sejti, hogy a tót felkelők megszállták a Nádos község melletti erdosávot és hogy Károlyi huszársága is ott tanyázik a falu rétjén és meglepetésként éri a hajnali két órakor az elővéd felől felcsattanó vad puskázás. Giordani kapitány nem zökken ki nyugalmából. A pusztitó puskatüzben gyorsan felfejlőd teti lovasait s harcba elegyedik Ocskay kurucaival, akik a túlerő elől félóra múlva visszahúzódnak. Közben Wachtendonk észreveszi, hogy lőtávolon kivül, a hegyeken köröskörül valósággal hemzsegnek a kurucok. Rosszat sejt s megparancsnolja, hogy a hátvédül szolgáló lovasszázadok térjenek be a mély árkokkal teleszántott, cserjével benőtt rossz útról és a szomszédos réten készüljenek fel a harcra. Eközben megrohanja az utóvédeket Károlyi kétezer főnyi lovasa.Egetverő hujiogással csapnak a fejét vesztő ujonclegénységre és ha a helyzetet felismerő Wachtendonk villámos gyorsasággal nem veti oda a Deutschmelsterek "öreg-csontjait", hát a roham szerteszórja a zászlóaljat. Több mint egy órás öldöklő közelharc után a kuruc huszárság felsőbb parancsra visszavonul. A megtizedelt zászlóaljak nem győzik összeszedni sebesültjeiket. Wachtendork ezredes harcképtelen, az öreg tábornokot is súlyosan megszabdalták a kezén és a fején. Az utóvéd még harcol, mikor az élcsoport hátraszorítva Ocskay talpasait, továbbhalad és átkel a mocsaras Trnava patakon. Természetesen igy Wachtendonk zászlóaljai elszakadnak a menetoszloptól. Ritschán ide-odavágtat a két csoport között. A hegyeken rajzó kurucok láttán aggodalmában még egy zászlóaljat a podgvászvonathoz rendel, s maga is ott marad. Maltzen a többi három ágyút is előre akarja hozatni,de már nem lehet. A szekérsor mögött a hirtelen felbukkanó tót felkelők elrekesztik a szorost az előre felhalmozott kidöntött fatörzsekkel. A seregnél tartózkodó tábornok mitsem tud a hátul történtekről s egyre másra küldi a futárokat Wachtendookhoz a paranccsal,hogy zárkózzék fel hozzájuk. Azontan a parancsvivők gyávák, nem mernak keresztültörni a fcurucoktól hemzsegő szorosrészen és dolgukvégezetlen, hazugul a parancs teljesítését jelentik a tábornoknak. így a két oszlop mind jobban eltávolodik egymástól és 28-én reggel 9 órára teljesen megszakad közöttük az összeköttetés. Ritschán mellett csupán a podgyászkocsik védelmére rendelt két zászlóalj és az elővéd 15o lovasa van.Hadere je javarésze az elszakított csoportnál maradt,mely az uttalan vadonban időközben al is tévedt s az eredeti útiránytól balra fordulva Korlátkó felé tart. Ritschán helyzete roppant nehéz.A göröngyös, sziklás szekérnyomon a lovak alig képesek előrevonszolni a megrakott kocsikat.Csattogott az ostor, elkeseredett szitkozódás keveredik a puskák állandó durrogásával. A tábornokot elgyengiti a vérveszteség. Kénytelen kocsira szállni s onnan vezényli megfogyatkozott csapatát. Hátulról is narcizal morajlik,szakadatlanul. Wachtendonkék harcolnak ott. Ritschán nagyon nyugtalan már, mikor két altiszt jelentkezik Wachtendonk küldötteként.Lőszerutánpótlást kérnek. A küzdelem hevében nem futja bővebb jelentésre és a tábornok abban a hiszemben él, hogy az elszakadt csoport közvetlen mögöttük igyekszik, pedig akkor már jó néhány kilométer távolság van közöttük. Végre-valahára Jablonka közelébe érnek. Mikor félórányi közelségbe jutnak a faluhoz,Ritschán Giordani kapitányt lovasaival a falu kikutatására mditja és oldalvédeket küld ki.A kurucok váratlanul csendben maradnak,nem zavarják az agyonzaklatott csapat pihenőjét. Ok biztosak voltak a dolguk-6
