Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7-8. szám
ban.Bercsényi már gyors meneteléssel a labanc elé került és közeledett Jablonka felé. Wachtendonkék délelőttié is szüntelen küzdelemmel telt el es szorongató ttságukban nem eszméltek rá végzetes eltévelyedésükre. Három ágyújuknak semmi hasznát sem vehették a szétszórtan, lesből támadó hajdúk ellen és körülményeik mindinkább ketsógbeejtőre fordultak. Száz lépést sem haladhattak hóboritatlanul, minduntalan kénytelenek voltak négyszöget formálni.ossztüzűkkel visszariasszák az erdőből kitörő kurucokat. Hét óra hosszat verekedtek,mig kierőszakolták az áthatolást egy három kilóméteres erdődarabon s ütjük minden méterét elesettekkel jelölték meg. Végső próbálkozásként ágyulövéssel igyekeznek szorult helyzetükre felhivni JRitschán figyelmét, ám válasz nem érkezett. Irdatlan erőfeszítéssel végül is szabad utat tör a hegytetőre, s onnan elhülve látta, hogy Jablonka községbe bemenekülő tábornoknak alig 7oo katonára fogyatkozott csapatját, legalább 5ooo-6ooo kuruc fenyegeti. Felfogja, hogy meddő kisérlet lenne támogatására sietnie és minden fondját saját, 12oo főnyire apadt, oltra csigázott seregrészének megmentésére forintja. A Kis-Kárpátok déli lejtőjén épitett Eleskő vára alá akar vonulni, hogy onnan aztán Morvaországba húzódjék ki. Ritschán ezalatt, látva, hogy körülkerítették, behúzódik a iablonkai várkastélyba és felkészül a védekezésre, abban a reményben, hogy az előbbutobb odaérkező Wachtendonk kiszabadítja a csávából. Lehordatja a kastély gyúlékony tetőzetét és a parkot körülkerítő kőfal mentén védőallásokat állittat fel. A szekérvonat nem fért el a kastélyudvaron. Ezért átküldi a kastély alatt folyó Miava patak túlsó partjára és az elővédlovassagot őrségül rendelve,szekérvárat formaltat a kocsikból. Késő délután azután egy odajutó sebesült lovas elbeszéléséből kiderül. hogy hiába várnak a felmentésre. A hadibecsületben megőszült Ritschán, mindhalálig védeni akarja a rozzant kastélyt. Tisztjei beszelik le a legénység jóvoltát emlegetve a céltalan véráldozatról. A féltett podgyászvonat akkor már a kurucok kezébe került,mert Őrzői, Ebecky István óbester lévai huszárainak rohama elől ellenálás nélkül kereket oldottak. Bercsényi szintén kerülni akarja a felesleges vérontást és egy trombitással kisért követ utján mega£ásra szólitja fel a körülkeritetteket, ét óra hosszat tárgyalnak s ekkor Íegegyezésre jutnak. Az életben maradt abancok a feltételek értelmében leteszik a fegyvert. Bercsényi megtiszteli bátor ellenfeleit. Ritschánt meg feleségét hintón viteti Nagyszombatba, az eixo-5 ott tiszteknek pedig visszaadja kardukat, nyergeslovukat és fedezettel wzetteti őket a császáriak legközelebbi táborába. A győztes kurucsereg a május 3o.-ra virradó éjszakát Jablonkán töltötte, azután Majtényba vonult, ahol Károlyi Sándor brigaaéros szétosztotta a gazdag hadizsákmanyt. A KÖLESDI HARCOKRÓL A kölesdi harcon, a kölesdi harcon Hej! én is ott voltam, elejének vágtam; Elejének vágtam, közepét bontottam, Mint kaszás a füvet,döntöttem, rontottam. Mikor Balogh Adám a kardját emelte: Sándor László akkor a dandárt rávitte. "Vedd fel,fiam bátran németnek lövését, Ne mutasd szivednek semmi röttenését, Ne mutasd szivednek semmi röttenését." Mikor Balogh Adám a kardját emelte: Szekeres István is ezerét vezette. "Rajta,rajta,rontsad rácok sürü rendjét Hadd ne dúlja gaz nép,édes hazánk föld* j é t. A Sió berkéig lön nagy sivalkodás, Fel Simontornyáig,sürü nagy roppanás. Akkor Balogh Adám indita több hadat: Német is elveszett, a rác is elszaladt. Haj!édes ezerem! Haj, Somogyi Adám!... Most immár utána, mindenütt a hátán! Most immár utána, mindenütt a hátán! Lovassá üldözte, gyalogja üldözte, Szegszárdig a mezőt vérével öntözte, Megégett Rácország,megmaradt három ház, Elesett négyezer, megmaradt háromszáz. A vezetőképzőtáborok okozta munkatorlódás következtében, a júliusi és augusztusi számokat összevonva kényszerültünk kiadni.Fogadjátok épp olyan szeretettel mintha kulön-külön kaptátok volna. 7
