Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-07-01 / 7-8. szám

A KARO LEGENDÁJA 17o4 áprilisában II. Rákóczi Ferenc kurucai egyre hevesebben kezd­ték szorongatni a labancságot.Károlyi Sándor és alvezére, Ocskay László brigadéros folytonosan be-becsaptak a Felvidékről Morvaországba és igen kel­lemetlen órákat okoztak a császári csapatoknak. Heister gróf tábornagy Du­nántúl visszavételével bajlódott eza­latt és az volt a szándéka, ha ittvé­?ez a kurucokkal, akkor egyesül Pál­­fv János gróf császári altábornagy hadával és Bercsényi meg Károlyi csa-H* ' ellen fordul. Azonban amikor eh brigadéros knruc lovassága a átúszva gyors ütemben nyomult Veszprém felé, Heister magára Hagyta Pálfíyt és a veszélyeztetett terület védelmére indult. Pálffy gyengének vélte erejét ahhoz, hogy sikeresen megküzdhessen Bercsényinek a Garam mentén portyázó lo.ooo főnyi hadcsoportjával. tehát táborába rendelte Ritschán tábornok­nak a Nyitramegyei Szakolcán táborozó seregtestét. Ritschán 17o4 május 25-én es­te kapta meg a parancsot s másnap haj­nalba elindult Pálffy főhadiszállása, Nagyszombat felé. Sürü, tejszinü hajnali köd­ben hagyta el a csapat nagyságához vi­szonyítva óriási menetoszlop Szakol­­cát. Hetven csikorgó társzekér vitte az utrakelt katonaság két napi élel­mét. A faluk népe sem szép szóért,sem pénzért nem adott eleséget, kobozni pedig a lakósság fellázadásától való féltükben óvakodtak, ezért voltak kénytelenek cipelni az elemózsiát. A foggyászvonat terhét ezenfelül a tísz­­ek feleségeinek rengeteg cókmókja is gyarapitóttá, mert a kor szokása sze­rint a hadrakelt sereggel együtt uta­zott a magasabb rangú vezetők család­ja is. Ritschán óvatosságból titok­ban akarta tartani menetirányát és e­­zért kitért Szobotist község irányába és csak alapos kémszemle után, mikor megbizonyosodott, hogy kurucnak hi­­re-hamva sincs a vidéken, fordult a Jablonkai szorosnak. Késő este volt, mire átvergőd­tek a Kis-Kárpátokon és holtfáradtan tábort verhettek a szomolányi legelőn. Mivel az ellenség közelségének semmi jelét sem észlelték, Ritschán egy tel­jes napi pihenőt engedélyezett emberei részére, akiket tökéletesen kimerített az előző napi, egyvégtiben megtett 52 kilóméteres menetelés. A tábornok azonban tévedett,a­­mikor azt hitte, hogy a kurucok mit sem tudnak megmozdulásáról. Ocskay és Luzsénszky hírszerzői állandóan szem­mel tartották a Kis-Kárpátok vidékét s nemcsak, hogy azonnal tudomást szerez­tek a labancok felkerekedéséről, hanem már azt megelőzően elfogták Pálffy e­­gyik futárját s kezükbe jutott Rit­­schánt Nagyszombatra rendelő parancs másodpéldánya. Bercsényi nyomban sürgős üze­netet küldött Ocskayhoz, hogy a csá­szári csapatot engedje be bantatlanul a Jablonkai-hágó területére és a sza­kadékban támadja meg. Ocskay gyorsan cselekedett. Hirtelenében összeszedte a kapával,ka­szával, baltával felfegyverkezett tót felkelőit és a szoros menti vad ősren­getegbe bujtatta őket, csapdát készít­ve ellenfeleinek. De mire végrehajtot­ta az intézkedéseket a megszokottnál sebesebben vonuló labancok, már kiér­tek a szorosból a szomolányi lapályra, s igy az a terv, hogy az ellenséget a szorosba zárják, kútba esett. A kis éleskői vár parancsnoka, Pachmann hadnagy közben gyanút fogott. Kémei jelentettek a tótok mozgolódását és hirt vittek neki Ocskay előrenyomu­lásáról, meg Károlyi közeledéséről is. Azonnal látta, hogy a mitsem sejtő Ritschánt három oldalról is támadás fe­nyegeti és lóhalálában riasztó futárt küldött hozzá. A rossz hirt vivő követ takarodó után, 27-én este tiz órakor ért a Szomolányi táborba. A beteg, öreg tábornokot meg­zavarta a váratlan veszedelem. Sebté­ben haditanácsot hivott össze és azt javasolta, hogy Vöröskő felé elvonulva térjenek ki az összecsapás elől. Azon-5

Next

/
Oldalképek
Tartalom