Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7-8. szám
Igaz, hogy amikor augusztus végén sorra járom újra őket. hogy összeszedjem a vakációjuk kincseit, nagyon sok legázolt lelket, tört tisztaságot, elpocsékolt pénzt és időt találok és a táskám megtelik keserű izü emlékekkel, nagy szégyenkezésekkel, fogadkozásokkal. Igazad lehet, te bátor cserkészfiu: valahogy másképpen kellene felszerelnem a táskámat a szünidő eleji látogatásomra. Gondolkozom rajta és jövőre talán neked is hozhatok valamit, de most elmegyek úgy, hogy semmit..sem hagyok nálad. Osszesziiazta a nagy táskáját, felemelte és busán kiballagott. Szegény Holidays-Bóy! Sok-sok magyar cserkésznek vágyódva várt,drága Vakációja! Milyen üres vagy, de milyen üres, ha cserkészszemmel nézlek! Bizony, ha lelkileg fejlődni akarok a nyáron át is, ha szellemileg gazdagodni aicaroK és izlesDen tökéletesedni, akkor mindent, de mindent magamnak kell kieszelnem: napirendemet önállóan összeállítanom, programmomat egész nyárra szétterítenem, a komoly olvasásnak, nyelvtanulásnak, zenének, imának, nemes szórakozásnak, egészséges sportnak helyét és idejét magamnak kijelölnöm. De érdemes rajta fejet törnöm, mert a cserkész vakációja harmonikus időszak legyen: az egész embert fejlessze, az eddigi önnevelés minden szép vonalát tovább folytassa, a jövőt előkészítse! _ J Fogom a kalapom, megyek a parancsnok úrhoz, ő a legjobb barátom, igazi vakációra a legjobb tanácsot ő adja nekem! £ T Ur.Jv. J # Cserkész vagyak, nem pólyásbaba van hál’ Istennek erős kezem, lábam, jó szemem, fülem, sőt állítólag némi sütnivaló is akad a kobakomban. Elhatároztam, hogy mindezeket erősen használom majd a táborban. Következőképpen: Az ÉBRESZTŐ kürtszó talpra ugraszt. Ásitás, nyújtózkodás nincs. Nógatást sem várok. A cipőm szempillantás alatt a lábamon van. Ugróm a sátor elé és belekacagok a napsugárba. A REGGELI TORNA engem erősit, nem a napostisztet. Tehát szivesen, erősen, ruganyosán végzem. A TISZTÁLKODÁS és SÁTORTAKARITÁS minden perce drága, mert a magamfajta ember jó munkát végez és szeret másokon segíteni. Miattam egyszer sem pirul az őrs! A rőzsegyüjtésnél én hozom a legnagyobb halmot. Természetesen kissé távolabbra kell mennem, dejszen a harmatos füvön játék a futás. Nyers és korhadt ágakkal nem képmutatóskodom: csak jó fát teszek a tűzre. Nem érdekel,ha más rosszabbul csinálja! A szerte hagyott SZERSZÁMOK rám várnak, de nem hiába. A helyükre teszem őket, mert ezzel védem a közvagyont és kimélem a táborparancsnok torkát és idegeit. Nem tűröm, hogy a TÁBORDISZITÉS " megöregedjék"! A hervadt virág helyébe uj kerül. A szetrugott Kavicsok helyre mennek. A petyhüdt madzagok kifeszülnek. Sőlyomszemmel ügyelek a TÁBOR TISZTASÁGÁRA . Hegyesre faragott pálcikámra szivesen döfök minden papirszemetet és a konyhára csempészem. És a markomba kuncogok, ha a tábor ellenőrző "jóleső tisztaságról beszél... Étkezések előtt kutyafuttában végignézem az ASZTALUNKAT és mindenféle étvágyrontó dolgot a kijelölt helyre távoztatok. Viszont a tisztára mosott befőttek üvegben néhány szál friss virág akad. Csak az üresfejü ember UNATKOZIK! Amig bicska, fadarab, könyv, erdő, virág, labda van a világon, addig az unalom nem fog ki rajtam. De még az őrsömön se. Igaz, hogy napló- és levélírásban nincs hátralékom. JÁTÉKBA, ÉNEKBE beleviszem minden tehetségemet. LEFUVÁS UTÁN nincs több beszédem. Akkor sem, ha a többiek muriznak , vagy kicsufolnak érte. Ilyenkor az otthoniakra gondolok és a jó Istenre, aki a csillagok fölött virraszt. Jószivvel megtartom a tábori szabályzatot és a Törvényt. Nem azért, mert "stréber" vagyok, hanem mert becsületszavamra megígértem. 4
