Magyar Család, 1976 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1976-06-01 / 3-4. szám
Magyar Család Magyar Adóiján: 13 KYKLOPSZ Előre bocsájtandó: A magyarság a Kárpát-medence legrégibb műveltségalapító őslakossága. Árpád és harcosai ezzel szövetkezve csak államunkat, de nem a nemzetet alapították meg. Beczúr Béla: A művészi ipar és dekoratív művészetek (Budapest, 1891) című műve 319.oldalán olvashatjuk: — ■J. Braun szerint a pelazg kyklop elnevezés kaklaph vagy kaklop-ból ered, ami kapdlót és kőfaragót jelent.’ Ez szerintem igen helyes következtetés. D ehogy Braun azt, hogy a kyklopsz, avagy a cyclop szó pelazg eredetű,honnan következtette, nem tudom, mivel művét nem ismerem, sem Benczúr erről említést nem tesz. Ellenben Braun azt bizonyára már tudta, hogy a pelazgok Görögország őslakoói voltak, csak arról nem lehetett sejtelme sem, hogy ezek oda kivándorlott fajunkbeli osnép voltak, akik, bár az árja görögök által leigázottan, de a ma görögnek ismert műveltség megalapítói voltak. Tény, hogy e szó első szótagja, ha akár ky, azaz kü-nek, vagy fcí-nek, avagy far-nak ejtjük is, mindenképen kő szavunkkal egyezik, emelyet népünk kű-nek ma is ejt, de amely meg van nyelvünkben a magánhangzósan is kavics szavunkban. A kő főtulajdonsága az ősember szemében keménysége volt, mert a használta fánál, csontnál is sokkal keményebb (sőt a legkeményebb, amit ismerünk, a gyémánt is: kő), de mivel a szó megvolt nyelvünkben a magánhangzósan is, így világossá válik, hogy a szláv kamen= kő szó is ősnyelvünk kémény, illetve kamen szavából származik ugyanúgy, mint ahogy kemény szavunk sem más, mint kő szavunk egyik származéka. De megvan e szavunk nyelvünkben o magánhangzósan is kova szavunkban, mert a kova azon igen kemény kő, amelyből az ősember szerszámait, fegyvereit készítette: kovácsolta. Amiből meg az tűnik ki, hogy a kovács, azaz kovds mesterség e neve is a kova szavunkból származik, ugyanúgy, mint tehát a szláv kovács = kovács és kovati = kovácsolni, sőt még az olasz-latin coniare (koniáre) = kovácsolni szó is. Hogy viszont kő szavunk megvolt ki alakúan is, ezt meg a magyarral rokon finn nyelv tanúsítja, amelyben kive = kő. (Míg ugyané nyelvben kova= kemény.) Fontos bizonyító adat: a boszniai népi szláv nyelvben ma is a kőfaragókat nevezik kovács-oknak. J. Braun szerint azonban a kyklopsz szó eredeti alakja kaklof, kaklop volt. Ami szerintem már árja nyelvszokásos magánhangzó kihagyásos kiejtés, de a szó második és harmadik szótagja kalop kellett legyen, vagyis a teljes szó tehát: ka— kalop volt és ko-kalapáló jelentésű. Nyelvünkben ma is megvan: kalapál és kalapács. Ami bizonyítja, hogy kopog, koppan szavunknak is létezett kolopog es koloppan kiejtése (amit kolomp szavunk is bizonyít, mivel a kolomp hangja valóban csak kopogásszerű), aminek megfelel, hogy a németben is, bár szintén magánhangzó kihagyással: klopfen = kopogni, sőt az olaszban is colpire = ütni (kolpíre), minden ütés pedig koppanással jár, valamint minden kőfaragó, s minden kovács is mesterségét kalapáccsal való hangos kopogással, kalapálással, azaz kolopogással végzi. Úgyhogy a kyklop szó őseredetében igenis lehetett kőfaragó, azaz kovács értelmű. Pedig bizonyos, hogy J. Braun a magyar kő, ku, kalapács és kalapál szavakról semmit sem tudott. Mindez azonban ellentmondani látszik azzal, amit Az ősműveltség c. művemben írtam, hogy a kyklop szó eredeti értelme kükalopa, küklaopa, azaz szikla-apa, vagyis szikla-férfi volna. Ugyanúgy, mint ahogy a görög monda szerint a pelazgok mondái ősapja neve is Pelops, eredetileg valószínűleg Pel-opa, azaz Pel-apa volt. De amely értemlezésem mégsem vetendő el, mert hiszen a mondák szerint a ciklópok óriások is és már az ősember is a nagy, természetes kőszálakat,sziklákat költőileg kőóriásoknak fogta föl, de amivel egyezik még az is, hogy a reg k szerint ók nagy szikladarabokat is hajigáltak és tehát a sziklákkal ezúton is kapcsolatban voltak. De összefüggésbe hozzák a regék a ciklopokat még a kovácsmesterséggel is, mert ők hősök számára fegyvereket kovácsoltak, de főleg Zeusz főisten számára a villámokat. Márpedig épen csak a magyar nép nevezi a villámot ma is Isten nyilá-nak. Ámi arra mutat, hogy e rege is valamely görög-előtti ősidőkben ott élt óstörzsünktől származott. Ámde, mivel az ősi kovácsok a nyílhegyeket még kova kőből készítették, így a ciklopokat a kővel ez is kapcsolatba hozza. Eddig egyrészt. Másreszt azonban: ki tudom mutatni, hogy már őseink is adtak némely mythologiai vonatkozású szavunknak két különböző jelentést, szinte mintegy szójátékként, de amire elég itt csak egy példát fölhoznom: azt, hogy tündér szavunknak volt úgy leány, avagy szűz, mint fény, fényesség jelentése is. (Habar némelyek ma tündér szavunkat tévesen a szumér dingir = isten szóból származtatják.) Tündér szavunk a tündököl, tündörög = fénylik, csillog, villog szavunk származéka. Tündörög szavunkat ma kevesen ismerik, de Ballagi már majdnem száz éves szótárában meg megvan. (A Magyar Nyelv Szótára) De van tehát tündér szavunknak leány és szűz jelentése is, aminthogy a magyarral rokon finn nyelvben is Tüttö, tüttere = leány, szűz. Párhuzam: Sebestyén Gyula: A Regősök című könyvében (Budapest, 1902) adatot hoz, amely szerint régebben volt vilid = tündér szavunk is, bár e szó romlás folytán már csak nőt ábrázoló szalmabábut jelent, de amely szó tehát világos, és villog szavaink származéka, mjg tökéletes bizonyíték az, hogy a horvátban ma is idia = tündér, amely szó hogy eredetileg fényességet jelentett, mutatja azt, hogy a horvát néprajzi folyókat szerint a vilik (tündérek) igen szép lányok, akiknek valami olyan fénylő ruhájuk van, hogy a szem annak nézését alig állhatja (dalmáciai horvát néphit). Ami szerint is tehát a szláv vita szó is világos, villog, villan szavunk származéka. Más párhuzam: Francia és német fee (féé) = tündér, ami meg a fény szavunkkal azonos, de görögül is faino es férni jelent fényt, holott népünk ’fénylik' helyett ma is azt mondja: Temik’, valamint ide sorolandó a görög fenomen szó is, amelynek értelme: tünemény. Továbbá: az Afrodite-Venus nőistenség megfelelője az egyiptomiaknál Iszisz (más nevén Hathor) volt, amely név hiszen szűz szavunkkal azonos és ejtették még e nevet Sziszi es Sisi-nek is, mindami meg üsző szavunkkal is azonosuló, a
