Magyar Család, 1975 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1975-01-01 / 1-2. szám

10. Magyar Család Prof. Tóth Imre: NA G Y-MA GYÁR OR SZÁ G ! A Kárpátoktól le az Aldunáig, s az Aldunától le az Adriáig. E szerző is taija magát a hivatalos, volt osztrák császári, de nagyrészt még ma is hivatalos, de téves tanításához, mely szerint a magyarság finn-ugor és török keveréknép és csak ezer év­vel ezelőtt sátoros nomádokként került mai hazájába, ami szerint nyelve is finn-ugor-török keverék. Amivel szemben a valóság az, hogy nem származunk sem s finn-ugoroktól, sem a törököktől, mégkevésbbé a szuméroktól, ha­nem ezek származtak a sok ezredév alatt ki­vándorolt ős-törzseinktől és hogy hazánk leg­régibb őslakossága vagyunk, hogy Árpád har­cosai ezen őslakossággal szövetkezve csak ál­lamunkat, de nem a magyar nemzetet alapí­tották. Amely magyarság a világ egyik legszor­galmasabb és legmunkabíróbb szántó-vető né­pe, amely itt élt, ahol ma is van, amikor az ár­ja népek még nem is léteztek. A szerző arról nem tud, vagy nem veszi tudomásul, hogy mind­ez ezernyi néprajzi (ethnographiai), nyelvi és embertani adattal bizonyítható, Magyarul ter­mészetesen nem tud és a magyar szavakat csak szótárak és más könyvek nyomán idézi. Példa­ként említi a magyar szilánk szót, amelyet a szanszkrit szalka ugyanazt jelentő szavával e­­gyeztet, feltételezve természetesen, hogy a ma­gyar nyelv igen sok álja szót is átvett. De azt már nem veszi észre, hogy e szanszkrit szóval a magyar megfelelőnek csak betűszerinti azo­nossága van, hiszen a -ka csupán kicsinyítő rag a szál szavunkhoz ragasztva. Azt sem tudjajiogy a szál szavunknak r-es kiejtése szár (az 1 és r be­tűk hangtanilag egymással majdnem azonosak) a gabonafélék szála egyben azok szára is. Vilá­gos tehát, hogy szalma szavunk is a szál szavunk egyik származéka, illetve, hogy valamikor még szálma kiejtésű volt. Itt megjegyzendő, hogy mind az oroszban, mind a szerb-horvátban a szalma= szaloma, szlama. Ebből következik, hogy a szal­ma a földművelés egyik alapterméke lévén, a hegylakó szlávok, akik csak álattenyésztéssel, de nem földműveléssel foglalkoztak, e terméket saját szavukkal megjelölni nem tudták és ezért át kellett ven­niük az ősidők óta földműveléssel foglalkozó magyarok kifejezését. Viszont szilánk, szálka, szál, szár, szalma és származik szavaink (mindig sz-1 és sz—r) egymással ok­szerű (logikus) hangalaki és jelentésbeli szócsoportot képeznek, amiszerint tehát a szilánk és szálka szavunk a szál szó származéka lévén nem származhat a szanszkritből, hanem fordítva: e két szót az In­diába érkező, leigázó, harcias, de még műveletlen régi hinduk - miként egész műveltségüket is - az Szent Magyarország, — a Turánok földje!... Élni és dolgozni mindig érted, — vigasztalni, ha gyászra ítéltek ... ős, magyar hűséggel védve állni, — a Kárpátok között mindhalálig! A szent szabadságért halni készen, - föláldozni, ha kell, magamat egészen! Dicső Hazánk édes anyaföldje, — béke és jólét ragyogjon fölötte! Gyermekeid, könnyesarcú ország, — hogy a szabadságod el ne orozzák, - éberen pajzsom tartom elődbe! Szent Magyarország, - a Turánok földje!... MEGJEGYZÉSEK egy nyelvészeti, de nem magyar könyv elolvasása után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom