Magyar Család, 1966 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1966-10-01 / 4. szám

MAGYAR CSALAD 11 TATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NOVELLÁK * FOLYTATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NOVEJ Lenszakállnak, a lélegzete is elállt a fenséges látvány­tól, de nem vesztegette az időt a maga gyönyörűségére. Felkúszott a legmagasabb öreg fenyőre, s onnan kiabált amennyire csak erejéből kitellett: — Gyertek csak, gyertek! Ilyet még nem éltetek meg. ide, ide Gyantácskához! Mókus Pista volt az első, aki Lenszakáll gyengécske hangját először meghallotta, igyekezett mielőbb tovább adni a csodálatos hírt. Jöttek is az erdő vadjai, amilyen gyorsan csak tudtak. Alig telt bele néhány perc, Gyantács­­ka körül csak úgy hemzsegtek az erdő lakói. Az elsők kicsit félénken, óvatosan közeledtek a szokatlan látványra, de lassankint mind neki bátorodtak. Ilyen boldogságot nem ismertek az erdő lakói ezen a területen, amióta an­nak erdő a neve. De, talán mindannyiok között, lehet, hogy még Gyantácskánál is, Lenszakáll volt a legboldo­gabb, mert jótettével nem csak Gyantácska életét hosszab­bította és szépítette meg, hanem a hideg kemény télben nélkülöző, élelmet sokszor hiába kereső erdei állatokát is. Prof. Csikay Konkoly-Thege Pál: KÁRPÁTMEDTNCE — KISEURÓPA 12. Kossúth Kárpátmedence-föderációja a múlt és jövő távlatában. “A Kárpátoktól a Dunáig, a Fekete Tengerig, az Adriá­ig terjedő országok sajátságos helyzete megnehezíti, hogy egy nagy egységes államot alkossanak.- mondotta Kossúth. £ terület régi történelmi államai azonban egy olyan kon­föderáció keretében lehetnének egyesíthetők, mely a dunai konföderáció nevét viselhetné. A közös érdekeket képző kérdésektől eltekintve, melyek intézésére föderális szervek lennének hivatottak, minden állam teljes törvényhozási, bírói és közigazgatási önkormányzattal rendelkezne. Messzemenő decentrelizáció következtében, a királyi ud­var kikapcsolásával, a konföderáció széles szabadságot biztosíthatna és a résztvevő nemzetek mindegyike elfoglal­hatná az emberiség nagy családjában azt a helyet, ami megilleti”..., jelentette ki Kossúth ezelőtt több, mint száz éve és e mondatok a történelmi reveláció erejével hat­nak ma is! (Atyám tagja volt annak a magyar hódoló küldöttségnek, mely a párizsi kiállításról való visszatérté­ben tisztelgett “a turini remete”, Kossuth előtt. Nehéz diófa íróasztala fölött sokszor áhítattal szemléltem a meg­sárgult berámazott fényképet, a magyar csoport régidi­­vatú asszonyainak és férfiainak emlékét, középen az agg államférfival ott, a turini városháza homlokzata előtt. Atyám szerette idézni az ő vészterhes jóslatát, mely úgy búgott fel megigézve hallgatóságát, mint valami orgona ménységes akkordjai... —“Utolsó kérésem hozzátok fiaim, mely intés i.s egy­ben: szakadjatok el Ausztriától, mert ha nem szakadtok el, hát kérlelhetetlenül elpusztultok...” A cassandrai jós­lat pedig alig 80 évre rá, de beteljesedett. A turini remete igazat mondott, de akkor a kiegyezés légkörében nem figyeltek fel rá. Tudnunk kell, hogy Kossúth rendkívüli prezstízsénél fogva turini száműzetését a dunai konföderáció megszer­vezésének szentelte és nagy összeköttetései révén központ­jává vált az akkori diplomáciának is. CAVOUR sze­mélyes barátságával dicsekedhetett, összeköttetésben volt az akkori LA MARNORA olasz kormánynyal, mely az ő dunai terveivel egyetértett. De voltaképpen Kossúth pártfogója III. NAPÓLEON császár volt, aki a Dunai Konföderáció elnökévé Jeroma Napoleo-t óhajtotta meg­tenni. A francia császár merész terveinek kiviteli eszköze tulajdon sógora, de WISS hercegnő ura, TÜRR ISTVÁN garibaldista tábornok volt, az a Balzac-Jókai regényhős­típus, ki előtt a párizsi szalonok damaszkajtajai megnyíl­tak, s aki már Belgrádban, Bukarestben és Konstantiná­polyban tárgyalt is a létrehoznadó új dunai államaszö­­vetség ügyében. Zsebében félmillió akkori, aranyfrankkal utazott a Balkán fővárosai között; tartotta fenn az össze­köttetést a magyar emigráció vezéreivel. Többek között a felvidéki felkelés hős vezérével, Klapka tárbomokkal, ki szintén ezen államalakulanak az érdekében végzett fon­tos megbízatásokat és pedig sikerrel. Köztük és az olasz és francia korányközötti titkos levelezések még feltárásra várnak. Ezeknek a kiküldetéseknek az eredményeképpen a mai elkeseredett román-magyar viszony szemüvegén át szinte lehetetlennek minősíthető román-magyar szövetség 1859-ben már majdnem létrejött,- Ausztria ellen! E tár­gyalások kulisszatitkait érdemes emlékezetbe idézni a Kár­pátmedence jövő terveinek az ismertetésével kapcsoltában, mert világosan megmutatják a térség népeinek szoros egy­másrautaltságát. Ez a kölcsönös egymásrautaltsági viszony lényegébevéve most is létezik, dacára annak, hogy a föde­rációs tervek III. Nepoleon magasraívelő karrierjével szin­tén megbuktak. De ma, midőn a Dunavölgyének, mint széttört mozaiknak valamilyen dinasztikus megoldással való újból egyesítése lehetetlenné vált, a szentistváni gon­dolatnak a kossúthi föderalizmus formájába öntött meg­fogalmazása lehet csak az. ami e térség- népeinek tartós békét és együttélést tud biztosítani. (La Marmora Alfoneo generale: Un pid di luse sugli eventi politica deli, anno 1866 (Firenze 1878, 360 oldal., valamint: KIENASI A: Die Legion KLAPKA. Eine Episode aus dem Jahre 1866 und ihre Vorgwschichte, Wien, 1900. Seidel Sohn, 386 oldal.) A dunaszövetség terve él és azt a jelen élet kö­zelségébe egy másik forradalmár, politikus és államférfi állította,s ez NAGY IMRE, az utolsó szabadságharc „Im­re bácsi”-ja volt. Véleménye bármily szélsőséges irányból jött légyen is, de a magyar glóbuszon és annak az érdeké­ben hangzott el, felkelő magyar élet hajnalsugaránál... íme, álljon itt Nagy Imre elképzelése, mely az ő politi­kai végrendeletének tekinthető:.. “Le kell fektetni önálló nemzeti politikánk alapjait. Nemzeti géniuszunk, Kossúth Lagos szűrte le -sajnos megkésve:—hazánk számá­ra a nagy történelmi tanulságot és jelölte ki a követendő utat. Kossuth előtt a magyarság független, szuverén önálló és szabad nemzeti létének biztosítására nem valamilyen nagyhatalomhoz vagy hatalmi csoporthoz való csatlakozás lebegett, hanem a környező népekkel való szoros össze­fogás, szabad népek egyenjogú szövetsége (föderációja) keretében. Ezekhez az eszmékhez kell visszatérnünk, a - melyek az új történelmi visszonyok között újjáélednek. Vállalunk kell és vállaljuk is a kossúthi eszméket, a vál­tozott történelmi viszonyok figyelembevételével”.És itt van az írás, olvashatjuk hideg ésszel, józanul éppen most, mi­dőn a kínai kommunisták önbevallása a magyar forrada­lom vérbefolytásának igazi,- kínai okairól rántja le a lep­let. (V. ö.: Schreiber Tamás cikkét: Las griefe contre

Next

/
Oldalképek
Tartalom