Magyar Család, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1964-10-01 / 4. szám

2 MAGYAR CSALAD ÖREGSZÜNK „EMBEH“-re vár, s nein politikai rendszerekre. Ez az „ember“ pedig, mint egy újabb próbálkozásként, meg­kreálta az abortus-törvényt és ko­rántsem valószínű, hogy ez az újabb kísérlet, mely alapjában ütközik az isteni parancsolatattal, átvágja a gor­­diusi csomót. Ügy vélem, csupán al­kalmat nyújt a gyenge erkölcsi ala­pokon álló személyeknek erkölcsi gyengeségük igazolására. Ez minden. Egy lépés a korszellemmel — előre?... HÍREINK A MAGYAR CSALAD 1965-ben 15 olda­lon jelenik meg (4 oldallal bővül!), ugyancsak negyedévenkint. Ez a bő­vítés lehetővé teszi krónikásaink hí­reinek közlését az őt kontinensen élő magyar családok életéről és munká­járól. A lap árát nem emeljük, évi előfizetése továbbra is 10 angol shil­ling; vagy ennek megfelelően Európá­ban 6 DM, USA és Canadában 1.5 dol­lár, Ausztráliában 1 ausztrál font. — Szeretnénk megkérni minden k. Ol­vasónkat, hogy szerezzen legalább 1 előfizetőt lapunknak, hogy fenn tudjuk tartani a már 5 esztendő óta működő Magyar Betű szolgálatunkat! Előfize­tésüket újítsák meg. Beküldhető bank­jegyben levélileg, vagy Money Order újtán. Felülfizetéseket elfogadunk, annak értéke szerint kiadványainkból (6 könyv, 20 kis füzet!) értékes ol­vasnivalót küldünk. A HARSONA KIADÓ felkérésre KÖL­TŐI KIS-ANTOLOGIÁT ad ki. Amint több helyen hírül adtuk: érdemes emi­gráns magyar költőink sürgősen küld­jék be írásaikat címünkre. Részletes felvilágosítás levélben. A jelentkezést 1965 március 31-vel lezárjuk. HARSONA MAGYAR KOLCSÖNKÖNYV­­TAR minden k. Olvasók rendel­kezésére áll. Könyvkatalógust adunk, könyveket postán küldjük. Részletes felvilágosítás levélben. MAGYAR KQNYVET KARÁCSONYRA! — Minden k. Olvasónknak komplett könyvkatalógust küldünk. Könyvespol­cunkról szíveskedjenek vásárolni jó magyar könyveket! Olvasóink részlet­­fizetési kedvezmény mellett vásárol­hatnak. Gazdag választék! RÉGISÉGGYŰJTŐK FIGYELMÉBE: A következő régi újságszámok kaphatók nagyon jutányosán: CÉL és ÜT 29 drb; Jöjjetek (hitbuzgalmi lap) 28 drb. Hit­ből élünk 17 drb.; FIMSZINHÁZ-MU­­ZSIKA 37 drb.; Füles 31 drb.; Ország- Világ 34 drb. és 139 drb. különféle lap. Részletes felvilágosítás levélben. Valahogy úgy tűnik nekem, hogy a mai építészek sokkal meredekebbre csinálják a lépcsőházat. A lépcsők is magasabbak. Nehezen tudok két lép­csőfokot venni egyszerre. Régebben három sem okozott gondot. Azt is észreveszem, hogy a nyom­dászok egyre apróbb betűket használ­nak. A telefonkönyvet méternyire kell tartani szemeimtől, hogy kitaláljam belőle, amit akarok. Nevetséges, hogy az én koromban szemüveget használ­jak. Viszont, ha felolvastatok magam­nak valamit unokámmal, alig hallom a hangját. Általában az emberek hal­kabban beszélnek. Ez ma divat? Furcsa tény, hogy minden messzebb­re van, mint azelőtt volt. Ha a busz­megállóhoz ballagok, mintha kétszer annyi volna a távolság, mint azelőtt. Közben domb is van: észre sem vettem, hogy sokkal magasabbra töltötték fel, vagy nem? Bizonyos, hogy a mai szövetgyárak valami csalást követnek el, mert vala­mennyi ruhám egy-két esztendő óta összezsugorodott, különösen a dere­kam táján. Ha leülök, majdnem szét­reped a nadrágom. Mivel minden szűk rajtam, komoly gondot okoz cipőm befűzése, vagy harisnyám felhúzása. Az időjárás is megváltozott. Hide­gebbek a telek, forróbbak a nyarak. Több és mélyebbrehatolóbb a huzat. Persze, persze, ma már nem aszta­losok csinálják az ablakkereteket, ha­nem gyárak: csupa láthatatlan résen keresztül fütyül felém a huzat, bár­merre menekülök előle. Az emberek fiatalabbaknak látsza­nak, mint voltak, amikor én is any­­nyi éves voltam, mint ők most. És udvariasabbak! Szívesen mondják: “kedves bátyám”, “uram”, — és nem egyszer ajánlkoznak az utcán, hogy átkisérnek a túloldalra, l'dvariassá­­guk szinte tolakodó, sőt részemre gyak­ran terhes. Ezzel szemben a velem egyidősek, mennyivel öregebbnek látszanak, mint én vagyok! Mennyivel feledékenyeb­bek! A minap is összeszaladtam egyik volt osztálytársammal a vendéglőben. Nem ismert rám! Alig bírtam meg­magyarázni, ki vagyok. Mondom neki: “kicsit kövérebb lettél, öregem, mióta utoljára láttalak!” — Mire ő megma­gyarázta, hogy manapság zsír esik a a felhőkből eső helyett, csupa cukrot lélekzünk be; tudja manó, mit művel­nek a mai tudósok: az embert szánt­­szándékkal rákényszeríkík, hogy trom­bózist szerezzen. És ő is a ruhák zsugo­rodásáról panaszkodott, meg hogy a dombok mered ekebbek lettek és ráfog­ják, hogy süket, pedig a környezet hangja zsugorodott suttogássá. — Mikor láttalak utoljára? — kér­dem. — Sok-sok evvel ezelőtt lehetett!.. — Ugyan, ne tréfálj, határozottan tudom, tavalyelőtt volt! Persze az időt is megnyujtották és szó, ami szó, egy kis túlsúlyt vettem fel, ezzel szemben egy kis hajat veszítettem és műfogaim vannak. No, igyunk valamit. Konyakot rendeltem, s hamarosan megállapítottuk, hogy a mai konyakok jóval gyengébbek, mint régebben vol­tak. Négyféle konyakot próbáltunk ki. Gyengébbek no, — a mai emberek ezt a vacakot konyaknak hívják? — Te pajtás, valamikor nagyon sze­retted a süteményeket. Hozatok vala­mit... — Ne hozass. Csupa cukrot lélekzünk be amúgyis és a tudomány szinte rá­kényszeríti az embert, hogy... — Mondtad az előbb, igen, a trom­bózis... — Mondtam? Én? Tényleg mondtam? — Tényleg mondtad! Biztosán mond­tad... — Kérlek, ne tartsuk bolonddá egy­­mást-morogtam. — Kifizettem a szám­lát, és hazaballagtam a kétszeresre nyúlt utca hosszában, átmászva a fel­töltött dombon. Otthon jutott eszembe, hogy elfelejtettem beretválkozni ma reggel. Nekivetkőztem, szembeálltam tükrömmel, és meglepődtem. Valaki más tükröt tehetett a régi helyébe, mert az arc, amely szembenézett ve­lem, egy ráncosképű öregember arca volt. Semmi esetre az enyém. Bizonyos, hogy a tükörkészítők ma más üveget használnak és így nem csoda, hogy a tükrök is csalnak. Megértem, hogy a fiatalok öregbítik magukat, hogy ko­moly elemeknek lássanak. De hogy ily csaló tülkökkel minket, éltesebbeket bosszantsanak, engedjék meg, kiké­rem magamnak. (K.F.I.) ■RBBBHHnBHBanraH Vásároljon magyar könyveket és kérje gazdag árjegyzékünket. CO­RONA BOOK CO. Mr. and Mrs. Lang­­mar, 136 Walker St., North-Sydney Ausztrália. Minden előtt áll előttem: hűség a faj­támhoz. (gr. SZÉCHÉNYI ISTVÁN) Egy nemzetnél sem vagyunk alább­­valók. (gr. ZRÍNYI MIKLÓS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom