Magyar Család, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1964-10-01 / 4. szám

MAGYAR CSALAD 3 SSY SÁNDOR: GONDOLATOK (Folytatás.) Ami szívből fakad, szívhez szól. * Gyenge jellemű ember nem lehet má­sok tanítója. * Csak a hívő ember szivében lakoz­hat igaz boldogság. =f= Hivatásunk tökéletes gyakorlása nem érdem, hanem kötelesség. * Sokat kell szenvedned ahhoz, hogy megelégedett légy. * A tudás a boldogulás előcsarnoka. * A mult a jelen harcaihoz erőt és bá­torítást nyújt, de megélni ne akarj belőle. * Kapzsi ember életén nincs Isten ál­dása. * Ahol fény van, ott árnyék is van... * Félmegoldás nem megoldás; féligaz­ság nem igazság; a félember nem ember! * Gyűlölni könnyebb, mint szeretni. * Csak kitartó küzdelem vezethet győze­lemhez. * Aki hisz a feltámadásban, nem fél a haláltól. * A tudálékos ember rendszerint sem­mit sem tud. * Azért, mert mások rosszak, nem szük­séges nekem is rossznak lennem. * Legyél bár milliomos, ha szeretetet nem kapsz, koldus vagy. * A földi élet sok embernek azért ne­héz, önmaguk nehézzé teszik. * Ha a realitás útjain haladsz, nem fogsz megbotlani... * Minő bölcsesség Istentől, hogy nem láthatunk bele a jövő titkaiba. * Az élet nem más, mint események folytonos ismétlődése. * Az igazság és okosság ikertestvérek. * Ha sebet ejtesz, sebet kapsz... * * Nevedet örökké csak nagy tettek tehe­tik. * A hallgatás sokszor nagyon is be­szédes... * A jó és a rossz küzdelme egy örök háború az emberiség történetében. Dr. Tóásó Aurél: Jézus kopog a “majdnem angyalok” ajtaján... Minden látszat ée ködösítő propa­ganda ellenére a II. Világháború utá­ni 19.-ik békeévben is egyre emelkedő tendenciát mutat az általános nyugta­lanság, a politikai gyilkosságok száma és egyre ijesztőbb méreteket ölt a vi­lág népeinek erkölcsi süllyedése. Ebbe a korántsem bíztató társadalmi és po­litikai kavalkádéba mintegy különös isteni gondviselésként jelent meg XXIII. János pápa “Pacem in Terris” enciklikája, melyet joggal nevezhetünk a “népek közti béke apostoli okmányá­nak”. Ezen enciklika az igazságra, a méltányosságra és a kegyelet alapjai­ra építi a világbéke maradandóságát. E pápai körlevél nem csupán az Egy­ház főpapjainak adott bölcs és mara­dandó értékű útbaigazítást, de álta­lános visszhangot keltett a világpoli­tikai “hajókormányosok” körében is. Nem kisebb személyt mint I -Thant, az Egyesült Nemzetek volt főtitkára tett nyilatkozatot, melyben többek kö­zött ezeket mondotta: “Nagy elégté­tellel olvastam a “Béke a Földön“ kez­detű enciklikát, melyet XXIII. János Pápa őszentsége tett a világ közkin­csévé, Kétségtelen, hogy mert uni­verzális békéről szól, nem csupán a Katholikus Egyház tagjaihoz intézi, de a földkerekség minden emberéhez. Jól megértem XXIII. János Pápa lelkiálla­potát, melyben ezt a nagy és általános jellegű okmányt megírta. Gondolata az atomkorszak békéje éi'dekében mint­egy fellebbezés az Ember fennmara­dása, tudásának alkalmazása érdeké­ben, fellebbezés az emberi méltóságén egy olyan társadalomban, melyben a megértés az úr.” A pápai körlevél az elhunyt nagy diplomata meglátása szerint az Egye­sült Nemzetek Szövetségének megerő­södését is kívánja. Vizsgálatában még tovább is megy, mikor kijelenti: “Az enciklika tartalma megegyezik az ENSZ céljaival és terveivel.” íme, egy példa a Nagy Utak találko­zására. Kár, hogy a vallásos ember fél az atheistától és az istentagadó fél az istenfélőtől... A KÉM Az Északkeleti Kárpátokban tör­tént, amikor ott — lévén az abban az időben haditerület — csak külön ka­tonai engedléllyel lehetett tartózkod­ni. Egy alkalommal az ott állomásozó ezred egyik hadnagya lélekszakadva rohant a parancsnokságra. — Ezredes Úrnak alássan jelentem, kémet láttam az erdőben! — lihegte. — Miből gondolod, hogy kém? — kérdezte az ezredes. — Mert női ruhát visel, pedig bi­zonyisten, hogy féfi. Markáns, férfias vonásai vannak és — láttam a sző­rös lábát is — tette hozzá kicsit za­vartan. — A ruhája olyan bő, hogy messziről látszik, nem rája szabták. Itt. Magyaroszágon ilyen ruhát egyet­len nő sem venne fel... — Hm... Aztán miért nem hoztad ide, ha gyanúsnak találtad? — Mert valószínűnek tartottam, hogy fegyver van nála. Ha felszólí­tom, hogy kövessen — esetleg agyon­lő. Ha másodmagamrnal lettem vol­na, akkor megkíséreltem volna az elfogását, de egyedül és fegyver nél­kül — bevallom — nem mertem. — At kell kutatni az erdőt! — adta ki a parancsot az ezredes. Félóra sem telt bele, hozták a kato­nák a „kémet“. Az egyik hadnagv mamája volt, aki a szomszéd falu­ban szabályos engedéllyel nyaralt, hogy az ezrednél állomásozó fia kö­zelében lehessen. SOLTÉSZ ILONA B.BARABAS ZSUZSA: KARÁCSONYKOR Egyszer Isten megcsókolta Puhán a jó sziveket: Azért van, hogy néha ritkán, Ajtatos karácsony táján: Jóság-ihlet lepi meg, — Dacos agyak gőgös ködét Ellepi bús révület, — S lassan aranyálmot szőve, Átitatja áhítattal Emberi búban fogamzott Szent öröm a lelkeket. (A költőnö nemrég megjelent „Boldog asszony lázadása“ c. könyvéből. Kap­ható még; ára: 1/6 shilling.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom