Hajnal Jenő (szerk.): Ötvenéves a Zentai Művésztelep (Zenta, 2002)

AZENTAI

MŰVÉSZTELEP

PROGRAMTEVÉKENYSÉGÉNEK

GENÉZISE

Ninkovné Kovacsev Olga

A patícn Iigpli!állS{ái rtjlćlj«

Pi«***»- Eddig azt bltWm, 60 Tigyoé: a J*íab<*eiakta.bb .Ugyt*i, ţacodji mtg n*4r, mM ébráioi ce ftor mJ- wnt* h'xncorJcV'SÍB.t

S4írHny: Eto «lacarn. 1* +pt>y« aico * fcgeai

Tul* úrimképpen flatai rirtjm m«K7arÍJsa;Q*, cnetfter. De

ha már ön wm UuV^ m i) d csak mejEejU. vaűgkL • pmcdi látogatta: kfcOL

kot«« »íAfct Ü*>

Kovács Sztrikó Zoltán és Sáfrány Imre karikatúrája. 1952.

2

Ki a természetbe, be az alkotói szabadságba

Ha a Zentai Művésztelep kezdeteire vetjük pillantásunkat, felfedezhetjük későbbi érett jellegének lényeges meghatározóit, amely megkülönbözteti másoktól - a kísérletező, újító és elkötelezett hozzáállást. A művésztelep fő kezdeményezője és alapítója, Ács József1 (1914-1990) akadémiai festő és pedagógus akkor települ le Zentán, ezeket a tulajdonságokat történetesen magában hordozta, a kor és a hely szelleme pedig még inkább felszította a művészetben az erkölcsi tett elsőbbségéről vallott felfogását. Ahelyett, hogy a kor, amelyben élt, a művészet társadalmilag elkötelezett jellegére való állandó hivatkozással mint szabadelvű és kreatív alkotót megsemmisítette volna, inkább kihívást és ösztönzést jelentett minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Mindamellett Ács az iskolában vagy a szerkesztőségben betöltött munkakörétől függetlenül többrétegű hatást fejtett ki mint képzőművészeti alkotó, mint teoretikus, mint pedagógus, kritikus, krónikás, szervező, utazó... Lélekben és cselekvésben nomád. A feladatkörök nála dinamikusan összefonódtak és megtermékenyültek a Vajdasághoz kapcsolódó mind szellemi, mind fizikai térben (Topolyán nőtt fel, Szabadkán és Belgrádban végezte iskoláit, Zentán nősült, szolgálati idejének nagyobb részét Újvidéken töltötte, de egész idő alatt a vajdasági művészeti pódiumokat járta), míg ismereteinek látkörét a nagy kortárs képzőművészeti történések színhelyeiről, Belgrádból, Budapestről, Párizsból, Velencéből, Münchenből stb. merítette (mint a Magyar Szó képzőművészeti kritikusa rendszeresen tudósított ezekről a helyekről). Életműve jelentőségének elismeréseként 1986-ban készült egy szakmonográfia a mi számunkra kivételesen fontos bibliográfiával, Miloš Arsié művészettörténész munkája. Mint mindig, itt is található néhány kidolgozatlan, vagyis befejezetlen mozzanat. Ács alkotótevékenységének egyik megvilágítatlan pontja kapcsolata a képzőművész-kolóniákkal, különösen, ha a zentairól van szó. Mert noha sok egyébnek az alapításában és munkájában vett is részt, a kezdetektől egészen haláláig éppen az itteni művésztelep alapítója és szellemi vezetőjeként állandóan jelen volt. Ezenfelül itt sikerült megvalósítania egyik egyedülálló elképzelését - az elköte-