Hajnal Jenő (szerk.): Ötvenéves a Zentai Művésztelep (Zenta, 2002)
20 AZENTAI MUVESZTELEP Sava Stepanov Az ötvenéves jubileum valóban alkalom arra, hogy rávilágítsunk a Zentai Művésztelep működésének a jelentőségére a vajdasági kortárs művészet szervezeti keretében a ma már múltnak mondható 20. században. Emellett szem előtt kell tartanunk, hogy nem csupán az évfordulót megjelölő alkalmi számjegy egyszerű megállapításáról van szó. A szóban forgó időszak tartama, valamint a fél évszázados történések komolysága a megvalósult eredmények iránti felülvizsgálat viszonyát és új kritikai áttekintést követel meg. Mert időközben sok minden történt és változott meg. Ebben az öt évtizedben egy állam szinte az egész életét leélte: keletkezését, fejlődését, átalakulását és felbomlását. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, a nemzeti felszabadító háborúban széthullott polgári és még nem eléggé fejlett tőkés állam a kommunizmus és a szocializmus eszméin alakult újjá. Az ötvenes évek elején Jugoszlávia különvált a kelet-európai reálszocializmus elképzelésétől. Csakhogy a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság reformkísérletei a hetvenes évek folyamán nem szilárdították meg a rendszert, és a valami sajátos elképzelés utáni örökös kutatás várt eredményei is elmaradtak, így hát a kilencvenes évek elején az ún. „második Jugoszlávia” összeomlott, és végleg széthullott. A kilencvenes évek elején alakult meg a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság. Az új állam első évtizede fatális volt, mert egy kifejezetten diktatórikus rendszer megszakította a demokratizálódás várható folyamatát, világrekord-méretű pénzromlást idézett elő, az országot nemzetközi elszigeteltségbe döntötte, destruktív jellege folytán pedig a múlt század utolsó tíz évében Jugoszláviát folytonos háborús összeütközésekkel vette körül. Ennek a politikának lett a következménye az 1999. évi NATO-bombázás, melynek során a rombolás elérte csúcspontját. Végül a 20. és a 21. század küszöbén demokratikus változások történtek, amelyek új társadalmipolitikai elképzelést alapoztak meg. A zentai kolónia ötvenéves fennállása tehát viharos és dinamikus társadalmi változások környezetében telt el. Ezek a változások feltételezik a Zentai Művésztelep által elért eredmények eddigi áttekintéseinek az újraértékelését. A jugoszláv társadalmat érintő történelmi folyamatok a gondolkodás új módjait kényszerítették ránk. A múlt század utolsó évtizedének a második felében a nemzetközi viszonyok újra való meghatározásának, az új világrendnek a ránk kényszerítése és a valójában csupán az erős és nagy államközösségeknek megfelelő globalista elképzelés makacs ránk tukmálása volt megfigyelhető. Dr. Miško Šuvaković megállapítja, hogy „a központi politikai, kulturológiai és művészeti kérdés Európában a berlini fal leomlása és a világ tömbökre való fel-
