Pejin Attila: Zenta 1848 - 49-ben. Forrásválogatás - Múzeumi füzetek 4. (Zenta, 1999)
9. Vizi Albertet, kinek is házában folyó 850. év elején több szerbek fényes nappal bemenvén ’s vagyonuk kutatásának ürügye alatt pénzétől és egyéb holm iáitól kifosztották. i) melyben állíttatik, hogy „a hazatért szűkölködő összes szerb közönség a magyaroktól kivetés útján beszedett gabonából sütött 2.000 részlet kenyérrel láttatott el”, hivatkozunk az akkori elöljáróságra, különösen bíró, jegyző és város gazdájára. rí. a) A folyamodványban említett azon panaszunk, hogy az 1849 évi decemb. 3an tartott tisztújítás a magyarság mellőzésével tisztán szerbek ajánlására történt, kitűnik azon körülményből, miszerint a magyarság részéről a tisztújítási küldöttség elnökének benyújtott abbéli folyamodvány, hogy a tisztújítás az engedményezett egyenjogúság elvén indulva a kétféle nemzet[i]ségi lakosság számához képest történjen - figyelembe nem vétetett, ’s a magyarság által ajánlott egyének sem alkalmaztattak. Mely érdemben alkalmazható tanúknak következő egyéneket jelöljük ki: Jankovics Mihály, Majoros Péter, Mihalkovics József, Tót Ábel, Jedlicska István, ’s szükség esetére többeket; b) A folyamodásban tett azon panasz iránt, hogy ámbár a kapitányi hivatal magyar egyénnel vala betöltendő, egy olyan szerb helyettesíttetett, ki részint hivatalos visszaéléseket, részint botrányos cselekedeteket követett el, okadatoljuk a következendő tényekkel: 1. Major Pál, kinek is tehene ellopatván, ennek bőrét a károsodott neje később a piaczon midőn megösmerte, az érintett kapitány, anélkül, hogy a káros részéről előállítani megígért tanúkat bevárta ’s kihallgatta volna, a bőrt azon egyénnek adatta vissza, kinél föl ismertetett. 2. Boros Dávidné, ki kiraboltatott, ’s az általa felismert rablók iránt kellő bűnvizsgálatot nem tartva, azok a városi kapitány által szabadon bocsájtattak csupán azon egyszerű okból, mint magát kifejezé, hogy azok mások is lehettek. 3. Közönségesen ismert Regdon Andrást, azon ürügy alatt, mintha Boderlicza Arszo ellen hamis tanút fogadott volna, a városi kapitány magához hívatván a legalábbvaló módon össze gazemberezte, ’s fenyegette, hogy több társaival együtt nyársba húzatandja. 4. Mihálkovics József, Heiszler Ferencz, Molnár János káplán egy délutánon a parochia előtt barátságosan beszélgetvén többször említett városi kapitánytól, egy pandúr által szétkergettetni parancsoltatott. 5. Csongrádi Imre korcsmáros, kinél bizonyos szerbek tilalom ellenére késő éjig tivomyáztak, ’s kikről észrevette, hogy nem mulatság kedviért, hanem az ő kirablása czéljából időznek nála oly késő ideig, erre nézve a szomszédban szállásolt uhlanus ezredbeli tizedest felszóllítá, ki is az érintett szerbeket bekísértette. Nikolics városi kapitány ezért a korcsmáros Csongrádi Imrén a szerbekért bosszút állandó, őt becsukatta ’s huzamosabb ideig börtönben tartatta. III. a) A folyamodványban érintett azon pontra nézve, mely szerint állíttatik, hogy „városunk a szerbek által feldúlatván, 400 magyar ház porrá égett” - ezen állításunkat alapítjuk az összes bent maradt magyar lakosságnak nyilatkozatán, és a múlt városi rendezett tanács 45
