Pejin Attila: Zenta 1848 - 49-ben. Forrásválogatás - Múzeumi füzetek 4. (Zenta, 1999)
kéziratban] (tehát nők és gyermekek és élelem kiszállításáról szó sincs)...3ik Száríts őrnagytól kelt Csantavéren 1849 január 29én este, melyben értesít, hogy Végh Bertalan őrnagy a kunok, jankovácziak és halasiakkal súrlódásba jővén ezek őt ott hagyták Topolyá[n] s hazatértek, Végh tehát Kúlát, Topolyát, Feketehegyet, Szeghegyet és Hegyest is védtelenül hagyta, Szabadkáról segítség nem jöhet, tehát Zenta maga igyekezzék az ellenséggel szembeszállani, Zentán „élni vagy halni legyen dicsőségük" [kiemelés a kéziratban] - ő neveztetvén ki a zentai népfelkelés parancsnokává. Sz[ekfű] Gy[örgy] (ZTL, F: 381 Joca Vujic-gyűjtemény. Vegyes iratok) 5. DEMCSA JÁNOS ŐRNAGYRÓL Egy férfiú emlékének szentelem e sorokat, oly férfiúnak, ki azt bátran megérdemli. Egy vértanút van szándékom a magyar nemzetnek emlékébe juttatni, csakhogy - e vértanú nem az ellenséges osztrák vérbírák, vagy katonai végrehajtó hatalmak ítélete következtében lett kivégezve, hanem fájdalom, meg kell vallanunk - a felbujtogatott ’s felbőszített magyar nép dühének áldozata. És miért? ki volt halálának okozója? Máig sem tudja senki. Csak azt tudjuk, hogy ártatlanul halt meg. Demcsa János görög keleti vallású szülőktől 1795-ben szept. 23án született Miskolczon Borsodmegyében. Elő[bb] osztrák császári seregbeli katona, 1848ban nemzetőri őrnagy ’s mint ilyen parancsnoki minőségben 1849 év elején Zentára jött a hivatalát tettleg átveendő, azonban január 30án a felbőszült nép által itt agyonveretett. Két körülmény folyt be halálára: egyik az, hogy ő a magyar hadügyminiszter által kinevezett nemzetőri parancsnok volt ’s hogy daczára annak, hogy, miszerint ő már e minőségében megerősíttetett, Battyány Kázmér (?)* akkori időbeli alvidéki kormánybiztos ez intézkedésével egyet nem értve Majoros István századost nevezte ki kiszámítás [?] nélkül nemzetőri parancsnokul. A másik pedig azon körülmény, hogy Zentára érkezésekor a szerb csapatok közeledése következett be, a midőn ugyanis már ezek Óbecse környékén táboroztak. Nem akarunk senkit vádolni, ’s e szándéktól annál is inkább távol kívánjuk magunkat tartani, miután ártatlan vér omlott itt; s mi nem a bosszúnak, hanem az elismerés, ’s a méltán érdemlett megemlékezésnek akarunk imitt kifejezést adni. M[ajoros]. századosnak rendkívül nagy népszerűsége volt Zentán; a szerb csapatok közeledtére ő többrendbeli népgyülést hirdetett, melyeken a népet a város védelmére erőteljes ’s hangzatos szavakban felhívá ’s megjegyzé, hogy szülőföldüket kardcsapás nélkül átadni semmi esetre se engedjék át az ellenségnek s. t. b. Volt hatása e beszédnek, ’s lett népszerűsége még nagyobb M.nak. A város körül lett 16
