Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

Kohóvölgy mai neve (régi nevei: Strimbuly, Horgospataka) a hajdan jelentős kohótelepre utal, ahol az Erzsébetbányán kitermelt ércet dolgozták fel a XVIII. század végétől egészen az 1930-as évekig. 1849-ben vidékünkön itt, ebben a kohóban öntöttek ágyúkat a szabadságharc számára. A település régi templomát a kohóhivatal kőépületének egyik nagyobb termében rendezték be, 1818- ban szentelték fel a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. A közös használatú (római és görög katolikus, majd római katolikus - ortodox) templomban hosszú időn keresztül romános stílusú, színes virágmintás, középen összefogott törülközőket tettek föl (vagy vettek le) a keresztút neogótikus stációképei fölé, aszerint, hogy éppen melyik felekezet tartotta az istentiszteletet. A közelmúltban az ortodoxok külön templomot építettek maguknak, így a régi közös templom a római katolikusoké lett.

Kohóvölgyön született Pecz Vilmos (1854-1923) klasszika-filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1891-től a kolozsvári, 1895-től a budapesti egyetemen tanított. Számos tankönyvet és tanulmányt írt az ó- és újgörög irodalom tárgykörében. О szerkesztette a több mint 2400 oldalas, mintegy 9000 címszót tartalmazó Ókori lexikont (Budapest, 1902-1904), amely ma is egyedülállóan gazdag adattárnak számít.

Erzsébetbánya nevét Szilágyi Erzsébetnek, Hunyadi János feleségének tiszteletére kaphatta, akinek - a legenda szerint - a birtokában volt egy ideig az itteni aranybánya. Az okmányok a bányát 1315-ben említik először, 1630-ban Lápos-bánya néven tűnik fel. A hagyomány úgy tudja, hogy a XVIII. század második felében a szomszédos Kapnikbányáról 24 bányászcsalád települt ide. 1769-ben a bánya a magyar kincstár birtokába került, és a bányaművelés rendszeresebb lett. A XVIII. és а XIX. században a település Oláhláposbányaként ismert.

A történelmi Erdély legészakibb településének Kádár József költői sorokat szentel a Szolnok-Dobokavármegye monographiájában: „Oláh-Láposbányán a világtól messze érzi magát az ember. Valami felséges látvány a völgyben elhúzódó bányatelep, szakadó patakjainak vereslő köveivel, az apró házak füstölgő kéményeivel, a fenyvektől setétlő impozáns környezettel”.

264 NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE