Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

Ugyancsak szovjet mintára és „tanácsra” a közigazgatást és a jogszolgáltatást is átszervezik. Első lépésként még 1949-ben „ideiglenes tanácsosok” veszik át a megyék, járások és községek élére korábban választott szervek helyét. Majd megszűntetik a megyéket, helyüket nagyobb körzeteket átfogó tartományok, valamint az ezek alá rendelt rajonok veszik át. A már kidolgozott iparosítási tervnek megfelelően Nagybánya (ipari jelentőségének növelése érdekében) 1951-től tartományi központtá vált. Az 1956-ig Nagybánya Tartomány, majd 1957-1968 között Máramaros Tartomány néven szereplő közigazgatási egység mindenekelőtt a történelmi Máramaros megye Tiszától dáre elterülő részeit, a történelmi Szatmár megye Trianont követően Romániához csatolt részét, a volt Szilágy és Belső- Szolnok megyék északi járásait foglalta magába. A tartomány területe ezen belül a visói, szigeti, avasi, szatmári, nagykárolyi, tasnádi, láposi és nagybányai rajonokra oszlott - ez utóbbi központja és névadója később Nagysomkútlett.

Az átszervezés kezdetben nagy nehézségekkel járt. Nagybánya, az addigi járási központ, a megnövekedett igényekhez képest sem megfelelő középületekkel, sem pedig a tartományi párt és néptanács, valamint ennek alávagy mellérendelt közintézményei részére szükséges lakásokkal nem rendelkezett. Ennek is köszönhető, hogy például a tartományi tervező hivatal, vagy a gyógyszerellátást irányító tartományi gyógyszer-lerakat hosszú időn át Szatmárnémetiben működött.

Egy 1950 októberében keltezett jelentés szerint Nagybányán csupán irodák céljaira 355 szobára lenne szükség, a lakással nem rendelkező családok száma pedig 415. A tartományi néptanács irodáinak a mai Bukaresti sugárúton gyors ütemben három, egyenként háromszintes épület készült. A lakásgondok megoldása azonban még évtizedeket váratott magára. A több szobával rendelkező polgári lakásokat legtöbbször kisajátították, a korábban egységes lakóépületekbe, lakóterekbe több családot is bezsúfoltak. Sok az erőszakosság, s ebben a rend megőrzését biztosítani hivatott milicisták járnak az élen.

Az 1951-ben megkezdődő első ötéves terv idején Nagybánya iparát az egykori bánya- és kohóigazgatóság helyén működő „Kombinát”, illetve az ebbe tömörült Zazar-negyedi bányavállalat, a fernezelyi kohók, a volt

“ 5 NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE