Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

terjedt ki. A román óvodák, elemi, gimnáziumi és szakiskolai oktatási intézmények megszervezésével párhuzamosan a nagybányai magyar nyelvű tanintézetek egész sora nyűt meg és élt tovább 1958-1959-ig. Ettől kezdve az önálló vezetésű iskolákat a „magyar nemzeti elkülönülés” megszűntetésének jelszavával fokozatosan felszámolják, az ideig-óráig megmaradt osztályokat pedig többnyire román anyanyelvű igazgatók és tanfelügyelők kénye-kedvének vetik alá.

Az ország „szovjetesítése” Nagybánya esetében is már sokkal korábban megvalósult. A politikai vezetés gyors iramban a sztálinista elveket valló kommunista párt kezébe ment át. Ennek velejárójaként 1947-ben előbb a bankokat és pénzintézeteket államosították, majd december 30-án a királyt is lemondásra kényszerítik. Az új államforma: „népköztársaság”. 1948 júniusában dekrétumokkal a gyárak, üzemek, bányák és ezek tartozékai is az állam tulajdonába kerülnek, ezek élére párthű, de az esetek többségében semmihez sem értő igazgatókat neveznek ki. 1948 augusztusában a tanügyi reformmal Nagybányán is államosítják a felekezeti iskolákat. Egyszerű tollvonással megszűntetik a görög katolikus felekezetet. Az intézkedés ellen tiltakozó papokat és más egyházi vezetőket a szovjet mintára megszervezett Securitate és milícia összefogdossa és gyakran minden ítélet nélkül bebörtönzi. A román történelmi pártok vezetőire is ez a sors várt.

1949. március 3-án a korábban 50 hektárnál több földdel rendelkező birtokosokat - akiknek földjét az 1945-ös reform révén már kisajátították - most minden ingó és ingatlan javaiktól megfosztották, számukra és családjaik számára kényszerlakhelyet jelöltek ki. Több más nagybányai, vagy a környéken élő családdal együtt a feketefalusi (Ocolis) Korponay család is ennek az intézkedésnek lett szenvedő alanya, más belső-erdélyi, vagy bánsági családok pedig Nagybányán, vagy Nagybánya környékén leltek kényszerlakhelyet. Következett a szállodák, vendéglők, nagyobb kereskedő-cégek államosítása, a kisiparosokat pedig szövetkezetekbe kényszerítik. Vidéken az állami mezőgazdasági vállalatok mellett megalakulnak - szovjet mintára - az első „kollektivek” (mezőgazdasági termelőszövetkezetek). 1949-ben megkezdődik az első, 1950-ben a második egy éves gazdasági terv, melyet 1951 kezdetével az első ötéves terv követ.

NAGYBÁNYA RÖVID TÖRTÉNETE / 5