Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

csolódó ötvösség, a képírás (festészet), a kő- és fafaragás - amelyek a szakma művészi szinten történő művelését igényelték. A mesterek általában a legtehetősebb polgárok közé tartoztak, akik a város vezetésében is jelentős szerepet töltöttek be.

A nagybányai ötvösök már a XV. században országszerte ismertek voltak. Erről tanúskodnak Hyppolit esztergomi érsek és Mátyás király 1480-1482-es években tett megrendelései. Ötvöseink mellett a kőfaragók, kőművesek, ácsok, képírók és más mesterek a fejedelmi udvarba, várakba és a befolyásos erdélyi főurak szolgálatába is eljutottak.

Az ötvösök közül különösképpen kiemelő személyiség volt Bánfihunyadi Ötvös János, aki 1606-ban Nagybányáról külföldre távozott. 1613-ban Londonban találjuk. Lemondott mestersége folytatásáról, a londoni Gresham kollégium tanára lett, 1648-ban bekövetkezett haláláig kizárólag a tudománynak élt. Halála után még egy évszázaddal később is mint kora egyik legkiválóbb angol tudósáról emlékeztek meg. Jeles képviselője volt a nagybányai ötvösségnek Ocsovay Dániel is, aki többek között II. Rákóczi Ferenc fejedelem pecsétnyomóját készítette.

A XIV. század végéről származik Nagybánya városának egyik korai emléke, a város nyolcszögű (octogonalis) pecsétnyomója, amely ismereden nagybányai ötvös munkája. A pecsét mezejében egy bányabejáratot, kétoldalt tölgyfaágakat, valamint két bányászt ábrázol, a felső részen trónon ülve I.

István királyt, a város védőszentjét láthatjuk. A pecsétnek tartalmas latin nyelvű „körirata” van: „S.D.R.D.

(Sigillum de Rivulo Dominarum) Mutuus amor civium optimum est civitatis firmamentum'", vagyis: „A polgárság egymás iránti szeretete a város legnagyobb erőssége”. Ez a jelmondat is bizonyítja, hogy mind a pecsétnyomó megrendelői, mind elkészítői önmaguk és a város polgárai iránt egyaránt igényesek voltak.

NAGYBÁNYA RÖVID TÖRTÉNETE 41

Nagybánya nyolcszögű pecsétje