Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

SÉTA NAGYBÁNYA UTCÁIN

iskola) tulajdonjoga felett hosszas vita folyt, míg a város 1787-ben árverésen megvette az épületet. „Rendház” jellege megszűnt ugyan, de kisebb megszakításokkal a XVIII. század közepétől a mai napig az oktatás szolgálatában áll. A középiskolai oktatást 1773-ig a jezsuiták végezték, 1774— 1789 között a minoriták, 1789-1810 között világiak, majd 1810-1887 között ismét a minoriták. 1887-ben a középiskolát államosították, így ismét a világiak kezébe került. Az első világháború alatt az épületbe hadikórházat telepítettek, így a főgimnázium a Szatmári utcába került. Helyét a két világháború között a polgári leányiskola foglalta el, majd az 1948-as tanügyi reform után az 1. számú - később Petre Dulfu - Általános Iskola működött benne. Az épület jelenleg üresen áll, az iskolát kiköltöztették belőle. Tervek szerint felújítását követően a Németh László Elméleti Líceum felső tagozatos osztályai fognak ideköltözni.

A főgimnázium udvarában külön földszintes épület szolgálta a testnevelés ügyét. Az 1918 után Nagybányán letelepedett tisztviselők, katonatisztek igényeinek kielégítésére 1926-ban az addigi tornatermet görög-keleti templommá alakították át (Trianonig a város román lakossága görög katolikus volt). Az 1980-as években a korábbi kis templomot körbeépítették, majd lebontották; a fennmaradt új templom ma is az ortodox hívőket szolgálja.

A Cinteremből a csendes Vár (1 Mai) utcán tovább haladva, a Szentháromság templom mögötti hajdani Drago§ palotában találjuk a Képzőművészeti Múzeumot (korábban városi, majd megyei múzeum).

Dragos Teofil liberális politikus, országgyűlési képviselő volt, akinek alakját Dsida Jenő is megrajzolta egyik írásában. A középiskolás költőt 1924-ben Szatmáron -i