Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

SÉTA NAGYBÁNYA UTCÁIN- sőt előfordult, hogy számláikat is alkotásaikkal „fizették”. 1934-ben itt került sor például Pittner Olivér első önálló bemutatkozására.

„Maga Berger úr eleven kalauz és feledhetetlenül előzékeny. Abban a percben, amikor a cukrászda küszöbét átlépem, mindenről informál. Tudta, hogy jövök. Tudta, hogy a Drágffyak és nagybányaiak régi nagy osztályharca után kutatok. Útbaigazítást, könyveket ajánl, felhívja figyelmemet a városi levéltár dús okmányaira, felvilágosít a kocsi tarifájáról, amellyel a kővári hegyekbe fogok kalandozni. Régi emberek címeit írja fel. És eközben elfelejti, hogy cukrász. [...] Berger úr előnyére, egyszersmind saját fontosságom lecsökkenésére be kell vallanom, hogy nemcsak engem kezel ily előzékenyen, de mindenkit, aki belép a Bergerájba. Elsősorban lelkes nagybányai ő, csak másodsorban cukrász, és az a gyanúm, hogy az erdélyi irodalom nála harmadsoros. Ebben is igaza van” - írja Tabéry 1927- ben „a bányai Szalon” tulajdonosáról.

A cukrászda egyik fehérre festett asztallapját Berger József kérésére, 12 mezőre osztva nagybányai művészek rajzolták tele. A Kmetty János, Korda Vince, Jándi Dávid, Klein József és mások rajzait őrző asztal sokáig egyik híressége volt a cukrászdának, most a budapesti Kiscelli Múzeum őrzi.

Az „István” épülete jelenleg elhúzódó felújítás alatt áll. Reméljük, hogy rövidesen ismét elfoglalhatja méltó helyét a történelmi városközpont jeles épületeinek sorában.

A Szent István Szállótól balra, a Főtér déli oldalán a hajdani minorita rendház „U” alakú épülettömbje látható. A Főtér, a Minorita tér, vagy Kispiac (Piata Parii), a Minorita-köz (30 Decembrie), valamint a Magyar utca (Cri§an)

I