Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

124

NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE

által határolt négyszög a XVII-XVIII. század folyamán került a minorita rend birtokába, a Kispiac és Minorita-köz sarkán pedig felépült Nagybánya legrégibb ma is működő temploma, a Szent Miklós templom. Az oltár fölötti, Szent Ferenc életéből ihletett freskó Megyeri-Mayer Antal (1883-1948) budapesti iparművész alkotása (1942).

Szirmay Antal szerint a minoriták már a XIV. század végén letelepedtek Nagybányán, bár akkor még a ferences rend két ága (a konventuálisok - azaz minoriták, és az obszervánsok - remete életet élő ferencesek) nem váltak külön. Az „1481. Esztjendőben] Ferenc Atya a nagybányai Gárgyiánságból tartománybeli elöljárónak választatott. 1500. 1531. 1547. Esztfendőben] a nagybányai kolostor Anya-Klastrom volt (Custodia), és annak igazgatása alá voltak vettetve a báthori, szőllősi, megyesallyai és kusalyi klastromok.” 1547-ben azonban Kopácsi István a város vezetőinek hívására Nagybányára jött, és a reformáció hívévé tette a város minden lakosát, így meglévő templomaink (a Szt. István, Szt. Márton, Szt. Miklós) az új hit szolgálatába kerültek. Ettől kezdve több mint egy évszázadon át nem létezett szerzetesrend és rendház Nagybányán. Az „1554. Eszt[endőben] a nagybányai klastromnak már elpusztulni kellett... róla már további emlékezet nincsen... és hajdani kegyes hagyománya elenyészett.” (Szirmay Antal)

A XVII. sz. második felében a Habsburgok uralma, s ezzel együtt az ellenreformáció is megerősödött. I. Lipót császár 1687-ben a Szt. István és Szt. Márton templomokat a jezsuitáknak, a Szt. Miklós templomot „Geród-Tótfaluval, az Ispotályhoz tartozó malommal, szőlőkkel és rétekkel” a minoritáknak adományozta. Ok „a templom sekrestyéje mellett épült faházikóban lakást vettek.” Mivel az ide került szerzetesek „külföldiek voltak és az Isten igéjét nem az anyanyelven hirdették”, a város lakossága nem fogadta be