Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)

Tartalom

OKMÁNYTÁR egy rendszer kifogásának tekintették, mely a legközelebbi három évek alatt oda látszott irányozva lenni, hogy az ország ős alkotmá­nya sarkaiból kiforgatva, a birodalom egységének áldoztassék fel, ezen egységet pedig semminek másnak tekinteni nem lehete, a közös szolgaság egységén kívül. De a teendők tömege oly roppant, a kielégítésre váró igények serege oly nagy, hogy a kor igényeivel megalkudni annyira szükség volt, hogy az alsó tábla minden bizodalmadanság mellett, mely az Austriai kormány iránt sokakban a legtúlságosabb mértékig hágott, jónak látta még ily körülmények között is, azon férfiakkal szerencsét próbálni, kiknek követőit, ha megbuktak volna is, az akkori rendszer szerint nem a nemzet többsége jelölt volna ki. De másrészről azért is, hogy az eredménytelenség felelőségét reá, a legkajánabb rossz­akaratnak sem lehessen fordítani. így született az első válasz felírat, melyben mindazonáltal nyíl­tan kimondatik, hogy az 1790. 10-ik t[örvény] c[ikk] életbeléptetése, az az Magyarország független kormányzása azon feltétel, mely nélkül a közélet átalakulására rendszeresen kiszámított előlépéseket biztosan várni nem lehet. Egyszersmind azon kívánság is megérin­tetett, hogy ő Felsége Magyarország közállományi institutióival, melyek a szabadságon alapulnak, a monarchia közös kormányának rendszerét összhangzásba hozni méltóztassék. Ezen felírás föl nem terjesztethetett, mert az alsó tábla hosszas vitatásba keveredni és ezáltal a hasznosabb munkálatoktól eltávolít­tatni magát nem engedte, hanem az egész felírást egy határozat által letenni jónak látta, melyben kimondotta azt is, hogy a Felség iránti hálaérzeteinek nyilvánítását az iránt, hogy a nemzeti nyelvet a trónra emelés azon alkalomra tartja fenn, midőn külön tárgyak iránt teend felterjesztéseket. Be is váltotta szavát a követi tábla első alkalomkor, mely a nemzetiség tárgyában mutatkozott. Ezen felhívás mindazo­náltal szinte fel nem mehetett, mert időközben a horvátországi bonyodalmak iránt kiküldött választmány, mely a nyelv dolgára nézve is javaslatot készítendő vala, munkáját be nem fejezheté. Január 30-ról érkezett az administratori kérdésben egy leirat, melyből úgy látszik, hogy a volt kormány, az ország minden szüksé­geiről megfeledkezve, megátalkodottsággal, egyedül ezen egy kérdés megoldásának tulajdonított fontosságot és éppen ezért lett az admi­nistratori kérdés azon próba kő, melyhez az ellenzék győzedelmét mérte, mert minden fontossága mellett is, a megyei rendszerre nézve, melyet eddig alkotmányos szabadságunk egyedüli biztosítékának tekinteni megszoktuk, a közös teherviselés, az úrbéri viszonyok meg­szüntetése, a népképviselet, a függeden magyar ministerium nagy kérdései mellett elenyészett volna. Ha a kérdéseket a kormány fel­fogva, nem az administratori rendszer keresztül viteléhez, hanem ezen nagyszerű kérdések megoldásához kötötte volna léteiét. Ismeretesek a tisztelt közgyűlés előtt azon küzdelmek, melyek között az említett leiratra a felírás készült. 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom