Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)
Tartalom
OKMÁNYTÁR egy rendszer kifogásának tekintették, mely a legközelebbi három évek alatt oda látszott irányozva lenni, hogy az ország ős alkotmánya sarkaiból kiforgatva, a birodalom egységének áldoztassék fel, ezen egységet pedig semminek másnak tekinteni nem lehete, a közös szolgaság egységén kívül. De a teendők tömege oly roppant, a kielégítésre váró igények serege oly nagy, hogy a kor igényeivel megalkudni annyira szükség volt, hogy az alsó tábla minden bizodalmadanság mellett, mely az Austriai kormány iránt sokakban a legtúlságosabb mértékig hágott, jónak látta még ily körülmények között is, azon férfiakkal szerencsét próbálni, kiknek követőit, ha megbuktak volna is, az akkori rendszer szerint nem a nemzet többsége jelölt volna ki. De másrészről azért is, hogy az eredménytelenség felelőségét reá, a legkajánabb rosszakaratnak sem lehessen fordítani. így született az első válasz felírat, melyben mindazonáltal nyíltan kimondatik, hogy az 1790. 10-ik t[örvény] c[ikk] életbeléptetése, az az Magyarország független kormányzása azon feltétel, mely nélkül a közélet átalakulására rendszeresen kiszámított előlépéseket biztosan várni nem lehet. Egyszersmind azon kívánság is megérintetett, hogy ő Felsége Magyarország közállományi institutióival, melyek a szabadságon alapulnak, a monarchia közös kormányának rendszerét összhangzásba hozni méltóztassék. Ezen felírás föl nem terjesztethetett, mert az alsó tábla hosszas vitatásba keveredni és ezáltal a hasznosabb munkálatoktól eltávolíttatni magát nem engedte, hanem az egész felírást egy határozat által letenni jónak látta, melyben kimondotta azt is, hogy a Felség iránti hálaérzeteinek nyilvánítását az iránt, hogy a nemzeti nyelvet a trónra emelés azon alkalomra tartja fenn, midőn külön tárgyak iránt teend felterjesztéseket. Be is váltotta szavát a követi tábla első alkalomkor, mely a nemzetiség tárgyában mutatkozott. Ezen felhívás mindazonáltal szinte fel nem mehetett, mert időközben a horvátországi bonyodalmak iránt kiküldött választmány, mely a nyelv dolgára nézve is javaslatot készítendő vala, munkáját be nem fejezheté. Január 30-ról érkezett az administratori kérdésben egy leirat, melyből úgy látszik, hogy a volt kormány, az ország minden szükségeiről megfeledkezve, megátalkodottsággal, egyedül ezen egy kérdés megoldásának tulajdonított fontosságot és éppen ezért lett az administratori kérdés azon próba kő, melyhez az ellenzék győzedelmét mérte, mert minden fontossága mellett is, a megyei rendszerre nézve, melyet eddig alkotmányos szabadságunk egyedüli biztosítékának tekinteni megszoktuk, a közös teherviselés, az úrbéri viszonyok megszüntetése, a népképviselet, a függeden magyar ministerium nagy kérdései mellett elenyészett volna. Ha a kérdéseket a kormány felfogva, nem az administratori rendszer keresztül viteléhez, hanem ezen nagyszerű kérdések megoldásához kötötte volna léteiét. Ismeretesek a tisztelt közgyűlés előtt azon küzdelmek, melyek között az említett leiratra a felírás készült. 87
