Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)

Tartalom

88__ 1848-1849 NAGYBÁNYÁN Ezen felírás sem juthatott kegyelmes urunk színe eleibe, mert azon eseményeknek, melyeket előadásunk elején említénk, mozgató ereje működni kezdett olasz hon határai között, a mozduladanságnak eddigi jelképét, a Római Pápa hármas koronája tiarájának sugarai keresztül hatották olasz hon vidékeit és a szabadság vágya átalányosan felébredett, elhatva austriai olasz tartományok kebelébe is. Alig kezdetett meg a harc Itália classicus földein, egy lakoma demonstratiójának fuvallatától öszve dőlt Frankhonban a Júliusi Trónus, mert a szabadság helyett a corruptiót vette alapul. Ekkor az alsó tábla, áthatva az események hatalmától, köteles­nek érzé magát a trón, a monarchia és az ország irányában kimon­dani, hogy nincs menedék, nincs biztosíték jövendőnkre nézve az alkotmányos szabadságon kivűl. Hosszan tartottak az értekezések, melyek ezen sors nehézségű felirat felett magán körökben és Bécsben folytak - egy rendszert, mely századokon át mozdulatlanságában megkövesedett, megdön­­teni egy beirtott lappal nem lehet. Bécsi polgártársainknak, külö­nösen a Bécsi universitasnak lehet köszönni, hogy azon rendszer, melyet Metternich képviselt, hogy a szabadság rendszere megdőlt, ők vért ontottak a szabadságért és azon küldöttség, mely a felírást ő Felségének felvitte, Magyarország részére meghozta a független, felelős ministeriumot. A többi következett: hogy ámbár zivataros, de eddig vérontás nélküli átalakulásunkat, a király vért kímélő kegyelete és a korona örökös felvilágosodott buzgalma mellett, a Nádornak köszönhetjük, az igen tisztelt közgyűlés eddigi tudósításainkból és a visszaszerzett szabad sajtó jelentésekből hazatértünk előtt bőven megértette. Amit magunkkal hozunk törvényes úton megerősítve, mint törvényes tulajdonát e nemzetnek. íme, itt e törvénycikkeket bemutatni sze­rencsénk van. Nem mind ez, mi az egész jövendőjét magában fog­lalná, hanem alapja jövő kifejlődésünknek, miket az isteni gond­viselés és az események hatalma mellett, azon erélyességnek köszönhetünk, mellyel a tisztelt közgyűlés, felemelkedve az esemé­nyek színvonalára, törekvéseinket pártolta. Nincs egyéb hátra, mint a tisztelt közgyűlés figyelmét egy fon­tos körülményre felkérni s ez a következő: Európa népei a szabad­ságban egybe olvadtak. A szabad népek egymás ellen harcot nem folytathatnak, mert a szabadság győzedelmesek gyümölcsei nem a csata téren és nem a meghódított népek rabláncaikról, hanem a magány-tűzhely körül szedetnek, hódítás csak a zsarnokok nyere­sége, mert rabigába görbíti a népeket, azon egy úrnak kénye alá, kinek a hódító nép rabszolgaként hódol. És mi, hajdan védfala a kereszténységnek, legközelebbi szomszédai vagyunk az északi óriásnak, talán azon rendeltetéssel, hogy valamint hajdanán a kelet hatalma hazánk határai között megtörött, úgy megtörjék jövőben az észak hatalma is. Ha a végzet határozata reánk nézve az, fogadjuk el az Isteni gondviselésbe vetett megnyugvással, nem csak azért, mert nagyszerű, hanem azért is, mert Európa civilizált és szabad

Next

/
Oldalképek
Tartalom